Formailag a bejelentésben egyetlen különös szó van: a békés. Vajon miért kell ezt külön leírni? Említjük-e, hogy békés istentiszteletre, békés esküvőre, netán disznóvágásra hívunk valakit? Eszébe juthatna-e bárkinek, hogy ami előttünk áll, nem biztos, hogy a nyugalom tengere, ezért nyugtató szócskára van szükség? De engedjük meg: csak túldíszítették a szöveget.

De akkor honnan e különös érzés?

A konkrétumok nyelvén fogalmazva csak onnan, hogy erre a napra, másodikára a szocialisták már korábban bejelentkeztek. Mintha rá volna szervezve a másik. De hol itt a baj? Lesz a két tábor között sok kilométer, a rendezvények között talán több óra is. Hiszen egy polgári demokrácia két vezető pártja fordul saját híveihez, s némiképpen talán a többiekhez is.

Mégsem kell szorongásos alkat ahhoz, hogy kellemetlen előérzettel várjuk ezt a napot. A műfaj, a kampányt koronázó demonstráció született ugyanis nálunk rossz csillagzat alatt.

A Demokratikus Chartával párhuzamosan tüntetett annak idején Csurka a Gesztenyés-kertben, Torgyán a harag napján tömegekkel végigvonult a városon, a Kendermag barátságos tüntetését kordonnal kellett elválasztani a konzervatív rendpártiaktól - de mindezek csak azt bizonyították, hogy Magyarországon egy ideje a jobboldal érzi úgy, hogy jogában áll a nyilvánosságból kikiabálni a számára nem tetszőket. Ez önmagában csak kellemetlen a többszólamúság híveinek, annál nem több. Nyílt színi választási erődemonstrációt nálunk a pártok hosszú ideig nem tartottak.

A drámai fordulat 2002-ben történt. Ha valaki nem emlékezne rá, a Fidesz a választások első fordulója előtti vasárnap nem tartott nagy felvonulást. Az ellenfelek sem. Csak a rossz első fordulós eredmény gerjesztette be a jobboldalt, s indította arra, hogy a haza védelmében mozgósítson más pártállású magyarok ellen. Márpedig a hazát hazaárulók ellen kell védeni.

Remélni lehetne, hogy ha most, amikor végre nem kell kokárdát viselnie a polgári szavazónak, talán nem is a patrióta lelkületére hivatkoznak, s így talán emberszámba veszik az ellenfelet. Csak hát nemrég Áder János Gyurcsány bandájáról beszélt, Orbán Viktor a lehető legkeményebb személyes ellenszenv hangján szólt a kormányfőről, megemlítve, hogy ha tüntetnek ellene, ha belefojtanák a szót, arról csak ő tehet. Semmi jele annak, hogy a jobboldal inkább saját gondolatai iránti odaadásra, mintsem az ellenfél kisöprésére mozgósítana. Most áttételesen: Orbán közölte, a szocialisták tartsák délelőtt a gyűlésüket, ők kettőkor kezdenek. Ez pedig diktátum, ugyanis az MSZP bejelentése szerint éppen kettőtől rendezne politikai programokat.

A két párt tömegei nem lesznek közel egymáshoz a gyűlések idején. Ám a rendőrök a megmondhatói, hogy a futballháborúk sem feltétlenül a stadionokban robbannak ki, hanem hazafelé. Hogy aztán később a rendőrségen - amikor először látnak közelről élő "lila vagy zöld majmot" - jöjjenek rá a szurkolók, hogy semmi baj a másikkal, talán még a futballt is szereti. Mégis, valami azt súgja, a politikában nem most jött el e katartikus felismerés ideje.

A békés jelző egy ellenüzenetben éppoly különleges értelmet nyerhetne, mint a Fidesz bejelentésében. Ha az MSZP ennek jegyében kitérne a Fidesz elől, ezt a maga módján akár erődemonstrációnak is tekinthetnénk.