Nyolc éve döntöttek a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) létrehozásáról. Az akkor Kossuth- és Babérkoszorú-díjas íróknak a minimálbér négyszeresét kitevő havi jogdíjat ítéltek meg műveik világhálós közzétételéért a Nemzeti Kulturális Alap miniszteri keretéből. A programban részt vevők minden évben egy újabb tagot választhatnak maguk közé. Jelenleg 65-en vannak, 23-an már nem élnek (utóbbiak esetében az örökösök megváltást kaptak a művek felhasználói jogáért). A DIA nem jogi személy, ernyőszervezetre volt szüksége: ez a Nemzeti Audiovizuális Archívumot, a Nemzeti Digitális Adattárat és a Digitális Könyvtárat is magában foglaló Neumann Kht.

A kht. ügyvezető igazgatója, Kitzinger Dávid föl akarja gyorsítani a 65 DIA-tag valamennyi művének megjelenítését az irodalmiakademia.hu világhálós honlapon. - Az adófizetők pénzén minden évben megvásároljuk az írók, költők összes műveinek internetes fölhasználását, ez eddig mai áron több mint egymilliárd forintba (az iroda költségével 1,5 milliárdba) került. Jogos igény, hogy a művek mihamarabb az érdeklődők szeme előtt legyenek - érvel, hozzátéve: eddig az alkotások mintegy fele olvasható. Elképzelése szerint a még hátralevő műveket a könyvoldalak "befényképezése" útján, úgynevezett PDF-formátumban néhány hónap alatt föl lehetne tenni a hálóra. A szövegek ellenőrzése ezt követően történhet. - A feldolgozásnak ez a módja ma is a munkafolyamat egyik fázisa - jegyzi meg. Ezzel a módszerrel dolgozik az amerikai egyetemek egymillió könyvet publikáló közös programja is, a teljes szövegben lehetővé téve a keresést.

Az igazgató módosítana a DIA internetes megjelenésén és tartalmán is. Abból kiindulva, hogy a világháló egyre inkább a világszerte pezsgő irodalmi életnek is fóruma, hírt adna a DIA-tagokkal és műveikkel kapcsolatos hazai és külföldi eseményekről, lehetővé tenné, hogy az olvasók elektronikus párbeszédet folytassanak az alkotókkal. Az írók saját honlapot kaphatnak, amelyen, ha akarják, naplót vezethetnek, híreket tehetnek közzé. - A DIA honlapját a mostani archívumjelleg helyett elevenné, informatívvá és érdekessé kellene tenni, hogy nagyobb érdeklődést keltsen a kortárs magyar irodalom iránt - mondja az igazgató.

- A DIA működésének legfontosabb mozzanata irodalmi szempontból, hogy csak forrásértékű szövegeket tesz közzé. Könyvoldalak "befényképezése" esetén ez megszűnik - veti ellen Magos György, a program szerkesztőségének vezetője. Példákat sorol, a többi között Tandori vagy Juhász Ferenc műveit, amelyek nehezebben értelmezhető szövegek, és csak gondos ellenőrzés, szakértővel, olykor a szerzővel való konzultáció során állapítható meg, nem nyomtatták-e hibásan őket. Eltérések lehetnek a művek különböző kiadásai között: példaként Németh László könyveit említi. Mindez aprólékos szöveggondozó munkát igényel. Ezért Magos a program felhígításának tekinti a szövegközlések fölgyorsítását, de közművelődési jellegű kibővítését is. - Ez a honlap elsősorban az irodalom iránt közvetlenül érdeklődőknek és a kutatóknak szól, ám nem zárja ki azokat sem, akik a legegyszerűbb módon érdeklődnek a művek iránt - jegyzi meg. - Meg kell őrizni a rangját.

Azzal a változtatással viszont egyetért, hogy a szerkesztőség a Petőfi Irodalmi Múzeumba költözzön - önálló gazdasági egységként! -, mert így része lehet az irodalmi közéletnek. Ezt két éve maga javasolta. A többiről csak a kulturális miniszter januári tájékoztatója alapján értesült, a DIA-val kapcsolatos elképzelésekről vele nem konzultáltak. A Neumann Kht. igazgatója nemrég arról tájékoztatta, hogy átszervezés miatt megszűnik a szerkesztőségvezetői poszt, szerkesztői állást kaphat, amit azonban nem fogad el.

Kitzinger Dávid viszont állítja, a szóban forgó átalakításokról már tavaly novemberben konzultált Magossal. Az évi 150-200 milliós program kezelését, pályázati elszámolását, jogi ügyeinek intézését, az informatikai feladatok elvégzését célszerűbbnek tartja egy programiroda keretei között ellátni. - Beosztottam kifogásai ellenére elindítottuk az átalakítást, mert elnyerte az NKÖM támogatását - teszi hozzá. Kérdésünkre megerősíti, adminisztrációs okokból az idén is csak késve tudnak szerződést kötni az idei felhasználói díjakról. Ő éppúgy, mint korábban Magos, szorgalmazza, hogy az évenkénti pályáztatás helyett az állami költségvetés vállalja az írók pénzének folyamatos kifizetését - egyelőre eredménytelenül.