A Latin Kinget senki sem győzi le
Most az olasz rendőrség szerint - miként a Panorama című hetilap írja - legalább ötszázan alkotják a legerősebbnek és legszervezettebbnek tartott Latin Kinget, és száz-kétszáz főre becsülik a rivális csoport, a Neta taglétszámát.
Utcai markecolások, egyes városrészek, szórakozóhelyek kábítószerpiacának ellenőrzése, fizikai fenyegetéssel megalapozott zsarolások írandók elsősorban a bandák számlájára, és a bűntényeket tetézi a csoportok közötti hatalmi vetélkedés. Az egy-egy bandához tartozó fiatalok rendre hasonló trikót, ékszereket viselnek, és azonosak a tetoválási figuráik is.
A fiatalkorúak bandái rákos daganatként terjednek, mióta kezdetben - immár másfél évtizede - elsőként Los Angelesben felbukkantak. Az illegális és féllegális bevándorlás keltette helyzet szülte ezt a típusú szervezkedést, amely napjainkra globális bűnszervezetté nőtte ki magát. - Sohasem láttam ezeknél erőszakosabb, kegyetlenebb és nemzetközi szinten összetartóbb bandákat - idézi a Panorama hetilap Chris Sweckert, az FBI igazgatóhelyettesét.
Titokzatosság lengi körül a bandákat, a rendőrség csak nagyon kevés "nyelvet" talál. Gyakorlatilag ismeretlen, hogy kik alkotják a csoportok csúcsait, kik a fő szervezők. Becslések szerint már legalább 100-150 ezres létszámot mozgatnak Los Angelestől Mexikón át Közép-Amerikáig, illetve néhány európai nagyvárosban is. A szakértők furcsának találják, hogy miközben az ember- és kábítószer-csempészet, a zsarolások, a gépkocsitolvajlások jelentős bevételt biztosítanak, a bandatagok szerény körülmények között élnek, és nem költekeznek.
A galerik gyökerei a salvadori, guatemalai, hondurasi polgárháborúkhoz vezethetők viszsza: a nyolcvanas évektől sok család menekült (nagy részük illegálisan) az Egyesült Államokba. A gyerekek egy része már ott született és az utcán nevelkedett, kisebb nagyobb bűntényeket elkövetve. A börtönlét erősítette meg a marák, a bandatagok összetartozását, létrejöttek a különféle csoportok, így a Latin King, a salvadoriak egy részéből a Salvatrucha (Mara 13), illetve a riválisokból a Mara 18.
Az Egyesült Államokban 1996-ban elfogadott törvény értelmében visszatoloncolhatók a származási országba azok, akiket egyéves börtönbüntetésre ítéltek. S ez vonatkozik azokra is, akik időközben amerikai állampolgárságot szereztek. Így 2000-2004 között húszezer fiatalkorú bűnözőt toloncoltak ki az USA-ból. A következmény: rendkívül megugrott a bűnözés három közép-amerikai országban, Salvadorban, Guatemalában és Hondurasban, miközben a bandák továbbra is léteznek az Egyesült Államok jó néhány nagyvárosában. Jellemző, hogy az idén március elején két szövetségi állam, New York és New Jersey törvényhozásában kezdeményezték: adjanak szabadabb kezet a rendőrségnek és az iskolák igazgatóinak.
Egy hondurasi emberjogi szervezet szerint az utóbbi négy évben majdnem kétezer 23 évesnél fiatalabb személy halt erőszakos halált. A gyilkosságok rendre a bandák egymás közötti leszámolásának, illetve a fiatalkorú bűnözők ellen újra aktivizálódó civil "halálbrigádoknak" tudhatók be. Hondurasban 40-50 ezerre teszik a bandák taglétszámát. Salvadorban csupán az idén három hónap alatt 316 gyilkosság történt már, amelynek hetven százalékát tulajdonítják a Salvatruchának és a Mara 18-nak.
Hiába kéri a salvadori elnök, Tony Saca, hogy a Bush-kormány állítsa le a hazatoloncolásokat, az év eleje óta további nyolcszáz salvadorit utasítottak ki az Egyesült Államokból. Az említett közép-amerikai államok képtelenek úrrá lenni a helyzeten, a "kemény kéz" politikája hatástalan, a börtönök túlzsúfoltak, és a bűnözés iskolájául szolgálnak. José Manuel Zelaya hondurasi elnök a közelmúltban tárgyalást kezdeményezett a marák hangadóival, akik munkát, szakképzési lehetőséget követelnek, ám ragaszkodnak ahhoz, hogy megtarthassák csoportlétmódjukat. Egyelőre nem világos, vezet-e eredményre az alkudozás.
