Bumeránggá válhat az önéletrajz
Nemrégiben minden előzetes jelzés nélkül hívatta a főnök egyik beosztottját, és azonnali hatállyal elbocsátotta. Ez hétköznapi eset, de az előzménye már kacifántosabb. Emberünk fél évvel korábban próbaképp elküldte önéletrajzát egy meghirdetett állásra. Bár az állást nem kapta meg, a fejvadász cég továbbra is tárolta adatait. Amikor a főnök ugyanettől a cégtől ajánlatot kért egy pozícióra, elsőként a saját munkavállalója önéletrajzát küldték el neki - szakmai önéletrajza alapján messze ő volt a legalkalmasabb.
Az adatvédelmi ombudsman irodájában elmondták: egyre több a panasz az álláshirdetésekre küldött önéletrajzok kapcsán. Leggyakoribb eset, hogy a munkavállaló elküldi valahova az önéletrajzát, majd később különféle otthoni munkákra próbálják beszervezni őket, ahol nekik kell feltűnően borsos áron megvásárolniuk az alapanyagot. Bár a hivatalban döntő többségben a munka világával kapcsolatos bejelentésekkel foglalkoznak, az érintettek legtöbb esetben nem merik elmondani, melyik cégre tesznek panaszt, bár mint közérdekű bejelentőket őket is védi az adatvédelmi törvény.
A március elsején kiadott ajánlás kiemelten foglalkozik a sajtóban megjelenő jeligés álláshirdetések adatvédelmi problémáival. Mint írja, az ilyen típusú hirdetésekből nem derül ki, hogy a jelentkező pontosan hova, kinek küldi meg személyes adatait tartalmazó jelentkezését, s az sem, hogy az adatkezelő a továbbiakban milyen célra kívánja felhasználni azokat.
Szirtes Hajnalka szervezetpszichológus, HR-tanácsadó szerint - aki korábban több nagy nemzetközi fejvadász cégnél dolgozott - a közvetítőkön keresztül hirdető cégeknek az esetek nagy többségében nagyon is jó okuk van arra, hogy ne nevezzék meg magukat a hirdetésben. Példának okáért: ha egy cég sales munkatársat keres, a konkurencia vagy a partnerek akár arra is következtethetnek, hogy nem jól megy az üzlet, ezért próbálnak erősíteni, vagy pedig baj van a cég fizetési képességeivel, ezért távoznak a dolgozók. Az is igen gyakori eset, hogy a dolgozóval még nem közölték a várható elbocsátást, de már keresnek valakit a helyére.
Péterfalvi Attila ajánlása kitér a munkaközvetítőkön keresztül zajló álláskeresésre: szerinte előfordul, hogy az "egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzetben lévő munkavállaló" olyan személyes adatokat is hajlandó megadni a munkaközvetítőnek, "amelyek kezelése sokszor cél nélküli".
Szirtes Hajnalka szerint nem az aktuális egzisztenciális helyzet tesz különbséget "kiszolgáltatott", azaz állással nem rendelkező és kevésbé kiszolgáltatott, nyilván pozícióban lévő dolgozó között, hanem maga a munkaerő-piaci helyzet. Szerinte amerikai felmérések, de a hazai tapasztalatok is azt igazolják, hogy a beadott önéletrajzok 60-80 százalékban "tupírozottak", azaz kevésbé hivatalosan fogalmazva: a jelöltek hajlamosak egy kicsit kamuzni az önéletrajzban. Emiatt egy komoly közvetítő cég soha nem küld át egy az egyben beérkező önéletrajzokat, hanem kizárólag az adott munkakörre vonatkozó szakmai információkból (munkatapasztalatokból) és az elbeszélgetések során kialakult benyomásokról készített úgynevezett riportot továbbít a megrendelőnek.
Az adatvédelmi biztos kitér arra is, hogy a munkaközvetítők az érintettek kifejezett kérése ellenére sem szüntetik meg személyes adataik kezelését. Szirtes Hajnalka szerint ez elképzelhető, de a nagyobb közvetítő cégek nincsenek rászorulva, hogy így szerezzenek jövedelmet, másrészt presztízsük sem igazán engedne meg egy ilyen akciót. A munkaközvetítőknél ma már külön adatállomány-kezelő foglalkozik a cégnél lévő több ezer önéletrajzzal, illetve azok nyomon követésével. Ez utóbbi azért is fontos, mert a fejvadász cégekhez folyamatosan érkeznek a megrendelések, és kellemetlen lehet, ha egy időben kétszer is megkeresnek egy jelöltet ugyanarra a pozícióra.
Arról, hogy egy önéletrajz a pályázó kifejezett kérése ellenére is a cég adatbázisában maradt, Szirtes Hajnalka még nem hallott. Szerinte azért is tűnik furcsának, mivel az csak a közvetítő cégre vet rossz fényt, ha olyan valakit javasolnak egy pozícióra, akinek esze ágában sincs ott dolgozni. Saját gyakorlatában nem fordult elő, de amúgy is elvétve hallott olyan esetről, amikor a pályázó az önéletrajza eltávolítását kérte az adatbázisból. A "túlpozicionálás" miatt előfordul, hogy a pályázók tetemes hányada végül nem is azt az állást kapja meg, amire eredetileg jelentkezett. Nemrég egy irodavezetői posztra tíz önéletrajz érkezett be. Később, amikor ugyanaz a cég irodai asszisztenseket keresett, a tíz jelentkezőből kettő tökéletesnek bizonyult az állásra.
Az adatvédelmi követelményeket megfogalmazó ajánlások között szerepel még, hogy az álláshirdetésekben a hirdetést feladó személy adja meg azokat az adatokat, amelyek alapján a felvételiző megfelelő tájékoztatást kaphat arról, pontosan kinek küldi meg személyes adatait, továbbá meg kell jelölni azt a címet vagy telefonszámot, amelyen az érintett tájékoztatást kérhet arról, milyen stádiumban van a felvételi eljárás, illetve annak mi lett az eredménye.
Ami a beadott önéletrajz nyomon követhetőségét illeti, a tanácsadó szerint is nagyon fontos, hogy a pályázó betelefonáljon a közvetítő céghez: ez motiváltságra utal, ami sokat nyom a latban az elbírálás során.
Az adatvédelmi biztos többi felvetésével - például, hogy a hirdetést feladó sok esetben személyes jellegű adatokat vagy kézzel írt önéletrajzot kér a pályázótól, illetve a közvetítő cégek csak a pozitív eredményről értesítik a pályázókat - a tanácsadó egyetért. Sokszor a nagy cégekre is jellemző, hogy nem értesítik azokat, akik végül nem maradtak fenn a rostán - mondja. Előfordul, hogy egy cég hosszú ideig nem dönt a választottjáról, vagy senkit sem választ a javasoltak közül a pozícióra, mivel már régen betöltötte azt az állást egy belsőssel, és csak falból kért ajánlatot a fejvadászoktól.
A kézzel írt önéletrajz a bankszektori állásokra jellemző leginkább, ahol a lojalitás rendkívül fontos tényező. A kézzel írt önéletrajz és a személyiségtesztek révén a vizsgáló valóban a személyiségi jogokat súlyosan sértő adatokhoz juthat. Szirtes Hajnalka szerint fontos lenne a tesztek központi regisztrálása és engedélyeztetése. Azt tapasztalja, e téren jelenleg teljes a káosz. Sokan még a jó húsz évvel ezelőtt készült és adaptált, úgynevezett Kaliforniai Személyiségleltárt (CPI) használják, amely teljes, jól használható, de sok esetben lelki betegségekbe is betekintést nyújtó analízist tesz lehetővé, amely, ha nem szakértő kezébe kerül, téves megítélésre adhat alapot. Az új generációs tesztek egyben az új piaci elvárásokat is tükrözik: a legtöbb céget leginkább az érdekli, hogy az adott munkakörhöz megvannak-e az illető kompetenciái, így a tesztek is csak ennek kiderítésére irányulnak. A lényeg az, hogy az adott munkakörben jól dolgozzon, hosszú távon is maximálisan teljesítse a cég elvárásait - ha kissé bogaras lenne, az más lapra tartozik.
