Megjelent viszont a gyanú: egy múlt századi (következőleg előző évezredi) műsor részesei vagyunk. Az érzés csak erősödött, amikor a Fidesz újonnan megválasztott második embere, Mikola István emlékeztetett István kivételes tettére, amellyel felajánlotta Márián keresztül Istennek az országot, s felhívta rá a figyelmet: imával, fohásszal lehet beavatkozni a világ nagy folyamataiba. (Ez pedig Eperjes Károlyt idézte fel emlékezetemben, aki egy Hír TV-s vallomásában közölte a fiatalokkal, hogy Isten nélkül nincs szerelem.)

A felvezetés hatásos volt: azt vettem észre magamon, hogy egyre erősebben várom Orbán Viktort, akiben benne van a lehetőség a közbeszéd színvonalán, sőt afölött álló fogalmazásra. Egy politikust - különösen Mikola után, aki igazi kezdőként képes volt elárulni, hogy "ha négy évre nyerni tudunk, és utána, mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának - 20 évre minden eldőlne ebben az országban". Hogy tehát itt nemcsak spirituális ügyekről van szó, hanem a hatalomról: ez löttyent ki varázsfőzetként a kondérból.

Ami a stiláris elemeket illeti, Orbánban nem kellett csalódni, úgy beszélt, ahogy egy olyan embernek kell, aki nem esik politikai/vallási révületbe, hanem teszi, amit kell. Olyan startpozíciót vett fel azonban, ahonnan indulva nem lehetett jó pályán maradni. Az egyik alaptétel szerint Magyarország gazdasági mutatói a legrosszabbak ma az Európai Unióban, a másik szerint ők 3 millió 200 ezer emberrel együtt írtak egy programot, egy könyvet, ami világrekord, amott meg csak egy tévelygő van, aki rá akarja erőltetni az akaratát az országra. Valójában, amit több mint hárommillióan írnak, azt egy ember írja, mert ennyiféle akarat más módon nem rendezhető össze. Ha ez úgy menne, ahogyan Orbán büszkélkedett, nem volna szükség politikai intézményrendszerre, folyton csak beszélgetni kellene a milliókkal, és menne minden magától, hit által, mint a tízparancsolat. Akkor elfogadhatnánk kiindulópontnak, hogy az ország gazdaságilag a legrosszabb az unióban, miközben egyetlen adata sincs, amelyre ez igaz volna, legfeljebb az államháztartási hiány van komoly versenyben.

Pártjának programjáról Orbán lényegében semmit sem mondott. Tudjuk, amit már tudhattunk. Például járulékharmadolás és ennek köszönhetően a teljes foglalkoztatottság csodája. Egyetlen vigasza van annak, aki a Fidesz választási győzelmével számol: 1998-ban a programtól független szigorú gazdaságpolitikával kezdtek, s a kampányban szinte semmiről nem ejtettek szót, amit később - vitatható, de korántsem érdektelen módon - bevezettek. Ezen az alapon esélyünk van rá, hogy elfelejtsük, ami tegnap történt.