A NASA által öt éve felbocsátott Wilkinson szonda a kozmikus háttérsugárzást méri. Adatai nyomán igazolódni látszik a "Nagy Bumm" elméletének egyik részlete, az úgynevezett "felfúvódási teória". E szerint a létező anyag 13,7 milliárd évvel ezelőtt nagyon rövid idő alatt tágult akkorára, mint a ma egyáltalán belátható univerzum. A valós kiterjedés ennél jóval nagyobb, és ráadásul gyorsuló ütemben növekszik is, ám egyelőre még vannak részek, amelyekről semmit sem tudunk.

Azt eddig is bizonyítottnak tekintették, hogy a világegyetem születése után legalább 200 millió évnek kellett eltelnie, mire az ősrobbanás következtében szerterepülő anyag annyira lehűlt, hogy kialakulhattak az első csillagok. Azt is kiszámították, hogy az univerzum tömegének csupán 4 százalékát adja az általunk tapasztalt anyag, 23 százalék az úgynevezett "sötét anyag", a maradék pedig a "sötét energia", amelyek mibenlétéről egyelőre csak elméletek vannak. A NASA tudósai által bejelentett felfedezés a Nap sugárzásánál egymilliárdszor gyengébb mikrohullámú háttérsugárzás elemzésén alapul. Az eredmények azt mutatják, hogy a különböző anyagdarabok nem egyenlő sebességgel távolodtak a robbanás központjától, és ez vezetett később a csillagok kialakulásához. Bár azt még mindig nem tudják megmondani, hogy pontosan mi vezetett az ősrobbanáshoz, legalább arról vannak ismereteink, hogy mi történt egybilliomod másodperccel később.

Egyelőre nemcsak a világegyetem keletkezése rejtély, hanem a vége is. A tudósok nem tudják eldönteni, hogy a folyamatos tágulás során végül minden atomokra szakad-e és beköszönt az örök fagy, vagy az anyag összezuhan, és újra egy pontban sűrűsödik-e öszsze. Az univerzum előtt azonban mindenképpen még legalább 30 milliárd éves jövő áll. Ugyanez nem vonatkozik a Naprendszerre, mert galaxisunk, a Tejútrendszer mintegy kétmilliárd év múlva össze fog ütközni az Androméda csillaghalmazzal, aminek a Földre nézve is beláthatatlan következményei lesznek.