Majd amikor megunja, átvált a szintén megfakultra: "Szloba", Szloba!" Akihez intézik másfél évtizede még az egész Balkánt megrengető kulcsszavaikat, már nem hallja őket: a koporsó Szlobodan Milosevicsé.

A teret azért választotta a diktátor temetését szervező szocialista pártvezetés közbeeső állomásnak a két napig ravatalozóhelynek használt Május 25. múzeum és a Belgrád közelében fekvő Pozsarevácban lévő családi ház udvarán ásott sírgödör között, hogy még egyszer, utoljára megmutassa: Milosevics még halálában is képes egymillió embert összecsődíteni. Merthogy ekkora tömeget produkált a gyűlöletes ellenzék 2000 októberében, és hasonlóan nagy emberáradat kísérte utolsó útjára a Milosevics-pártiak szemében szintén gyűlöletesnek számító Zoran Djindjicset. A bizonyítás nem teljesen sikerült: az egész Szerbiából ingyenbuszokon szállított egybegyűltek száma a legnagyvonalúbb becslés szerint sem haladta meg a nyolcvanezret, azok nagy hányada is éltes ember, akibe örökre bevésődtek a nagyszerb és Európa-ellenes jelszavak.

Külföldön Milosevicsnek nem sok tisztelője lehetett, hiszen a búcsúgyűlésen csak az orosz, a kínai, a fehérorosz és a kubai nagykövet jelent meg, valamint Ramsey Clark amerikai exminiszter és Peter Handke osztrák író. A szerb kormány távol tartotta magát az eseménytől, éppen csak a Május 25. múzeum igazgatóját kényszerítette az intézmény "bérbe adására". A gyászőrséget álló katonai és rendőr tábornokokról csakhamar kiderült, hogy igazából nyugalmazott tisztek, akik - mint utóbb kitudódott - civil magánszemélyként, jogellenesen szellőztették díszegyenruhájukat. Köztük volt a háborús bűnökkel gyanúsított, Hágából pere kezdetéig ideiglenesen hazaengedett Dragoljub Ojdanics tábornok, volt vezérkari főnök is.

A sejtéseknek megfelelően nem vett részt a temetésen Milosevics családja. Feleségét, Mira Markovicsot egy korábbi korrupciós vád miatt előállítás veszélye fenyegette Belgrádban, fiának, Markónak a pozsareváci bíróságon volna elszámolnivalója a hatalomváltás előtti magatartása miatt - és neve újabban egy hatalmas cigarettacsempészési ügyben is felmerült. Lánya, Marija a Milosevics letartóztatásakor elkövetett lövöldözés miatt indított eljárás elől menekült Montenegróba.

Milosevicset végül szűk körben, a pozsareváci ház udvarán álló hárs alatt temették el szombaton, sötétedés után. De földi útja talán még itt sem ért véget: lánya bejelentette, hogy az a ház anyai örökség, tehát végső soron idegen hely, ezért apját kihantoltatja, és a montenegrói dédapai birtokra viteti.

Ám a "másik" Szerbia ezzel már nem akar törődni. Szombat délután a belgrádi "utolsó tömeggyűlés" szomszédságában tarka lufikat vivő fiatalok ezrei verődtek össze egy SMS-üzenet nyomán. A Milosevics bukását okozó Ellenállás mozgalom módosított jelszavát kiáltozták: "Most aztán tényleg vége!"

Újvidék, 2006. március

Temetési menet Pozsarevácban