A napokban interneten kaptam meghívót a XIII. kerületi önkormányzattól: közös megemlékezést tartanak a Vígszínház előtt lévő Petőfi-szobornál, ahová szeretettel várnak. Elmentem, mert kíváncsivá tett a "közös" szó. Milyen lehet ebben az eltorzult kampányban egy közösnek ígérkező rendezvény?

Miközben a gyülekező résztvevőket figyeltem, egyre több párt képviselőjét láttam megjelenni a Vígszínház előtti szobornál. A közösen elénekelt Himnusz után Oberfrank művész úr - a Vígszínháztól - Petőfi-verssel adta meg a rendezvény alaphangját. A narrátor külön felhívta figyelmünket arra, hogy párthovatartozástól függetlenül március 15-e szellemiségét, vagyis az összefogást jelképezve ünnepelünk ma, és e szoborhoz elhelyezett koszorúkkal emlékezünk szabadságharcunk hőseire. Az önkormányzat nevében az MSZP-s polgármester - aki országgyűlési képviselő - helyezte el koszorúját, akit a Vígszínház képviselői követtek (köztük Kern András). A további sorrend gesztusértékű lehet a ma ellenzékben lévőknek, hiszen az előbb felsoroltakat Weszelovszky Zoltán, a Fidesz országgyűlési képviselője követte. Jött az MDF, KDNP, MIÉP, Munkáspárt, és Pető Ivánnal az SZDSZ. A pártokat a kisebbségi önkormányzatok képviselői, majd a társadalmi szervezetek követték. Hangos szó nem, csak a közös köszönő taps hallatszott, no és a Szózat közös hangja.

Sokan mondták már valamilyen esemény kapcsán, hogy "jó magyarnak lenni". Most is az volt.

Erdős László
nyugállományú ezredes, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségének ügyvezető elnöke