A temetés és az azt megelőző gyászszertartások egész napos programmá nyúltak el, külföldi újságírók hada kísérte figyelemmel a rendezvényeket. Slobodan Milosevic földi maradványait a nap folyamán átszállították a ravatalának helyt adó belgrádi múzeumból az államközösség parlamentje előtti térre, ahol emelvényre helyezték a szerb zászlóba burkolt koporsót.

A gyászszertartáson összegyűlt, közel 80 ezer fős tömeg betöltötte a parlament előtti teret és a parkot, ahol 2000 októberében népfelkelés tört ki, elsöpörve a háborús bűncselekményekkel megvádolt jugoszláv államfő uralmát.

A tömeg előtt szocialista és radikális párti politikusok éltették az elhunytat, ismét elhangoztak a milosevici időket idéző szólamok arról, hogy a Nyugat gyarmati megaláztatásra akarta kényszeríteni Szerbiát, a nemzet legjobbja pedig szembeszállt ezzel, felkelt a "nemzetközi imperializmus góliátjai", az Egyesült Államok és a NATO ellen.

A gyér számban megjelent külföldi vendégek között Szerbej Baburin, az orosz Duma alelnöke arról beszélt, hogy Milosevic életét adta Szerbia megújhodásáért, Gennagyij Zjuganov orosz kommunista pártvezér pedig arról szónokolt, hogy "szélnek kell ereszteni" a hágai Nemzetközi Törvényszéket, és ki kell hozni börtönéből a szerb nép "dicső fiait". Az egyetlen prominens nyugati vendég, Ramsey Clark volt amerikai igazságügyi miniszter, a Milosevic oltalmára alakult nemzetközi bizottság társelnöke arról beszélt, hogy a Nyugat el akarta szigetelni és szétforgácsolni Jugoszláviát, Milosevic pedig szembeszegült, és minden energiáját abba fektette, hogy megőrizze a déli szlávok közös államát.

A szónoklatokat skandálások szakították meg, a gyászolók Milosevicet éltették. A gyászrendezvényen rendbontás nem volt, a rendet a belügyminisztérium különlegesen kiképezett alakulata, a csendőrség és a rohamrendőrség szavatolta: szükség volt rá, mivel közvetlenül a gyászgyűlés után a szomszédos belgrádi belvárosi téren egy-kétezer ember "ellentüntetést" tartott.

Milosevic földi maradványait ezután a Belgrádtól közel nyolcvan kilométerre délkeletre fekvő Pozarevácban szállították, a városban a halottas kocsi mintegy húszezres tömegben vert magának utat. Milosevic szülővárosában is megtartották a Nyugat-ellenes érzelmektől fűtött, az elhunytat magasztaló beszédeket, ezután pedig párttársai és külföldi elvtársai szűk körében helyezték nyugalomra családi háza udvarán a 64. életévében elhunyt politikust. A koporsót hársfa lombja alatt süllyesztették földbe. Ezt a helyet állítólag igen kedvelte a Milosevic-házaspár, itt "csattant" állítólag a pozsareváci "Rómeó és Júlia" első csókja.

Szerbiában legendák övezik azt, hogy mily szoros kötelék volt Milosevic és felesége, Mirjana Markovic között, ennek ellenére az ingatlanüzérkedéssel vádolt özvegy nem jött el a temetésre Moszkvából. Nem volt jelen Milosevic fia, az ugyancsak Moszkvában élő Marko sem, de a Montenegróban élő lánya, Marija sem vett végső búcsút édesapjától. Marija egy podgoricai lapban megjelent interjúban rosszallta, hogy apját édesanyja családi házában temetik el. Marija nem kíván belenyugodni abba, hogy apja "idegen" udvarban nyugszik, ezért azonnal kezdeményezni kívánja az exhumálást, hogy Lijevo Rekában (Montenegró) temessék el újra.

(MTI)