Három gépen három magyar újságíró randevúzik Közép-Svédország felett - kétezer méter magasban - három magyar pilótával. Az éterben recsegő, angol nyelvű, csak a pilótáknak szóló mondatok. Mindenki balra, kissé előre néz a megadott irányba, várja a magyar pilóták vezette Gripen vadászgépek és a média első légi találkozását.

Az első öt gép kedden érkezik Kecskemétre. Képesek vagyunk-e használni is őket, a magyar föld felett jövő kedden megjelenő bonyolult rendszereiket? A svéd gépek mindent tudnak, amit egy ilyen kategóriájú masinának tudnia kell: elfogó, taktikai támogató, földi célokat támadó, felderítő-kísérő, légtérfölény-kivívó vadászok.

A Malmenben tanult magyar pilóták már sok mindent megtanultak - de még nem "élesben". Az általunk is megvásárolt PETRA szimulátorban vagy fegyverzet nélkül a magasban, a Gripeneken gyakorolták a Mauser gépágyú, a levegő-levegő, levegő-föld rakéták használatát. Szó van még "okos", lézer- vagy GPS-vezérlésű bombák beszerzéséről is.

Felbukkan két, gyorsan növekvő fekete pont - a két "magyar" Gripen, az egyik együléses, a másik kétüléses. NATO-mattszürke farokrészükön a magyar légierő háromszínű, fekvő V betűje. Az együléses, X-ray 35 India hívójelű gép kanyarodik először mellénk, Asztalos ("Sztali") István őrnagy integet ki belőle, majd mellé suhan a 81 India Gripen Tóth Gábor alezredessel és Hajdú Attila őrnaggyal a fedélzetén. "Sztali" öreg pilótának számít. - 1990-ben még a Szovjetuniót hagytam el a krasznodari repülőműszaki főiskola végzőseként. Három évre rá már az "orosz" MiG-29-esre ültem - mondja. Sztali tizenkét évet repült a MiG-29-eseken, most ő hozza haza az első öt Gripen egyikét. Kelet-Svédország fölött különleges előadás kezdődik. A két Gripen hol a nehézkesebben mozgó SK-60-asunk bal oldalán, hol a jobb oldalán bukkan fel, billeg, hasítja a levegőt, hol meg fölöttünk villantja meg hasát. Kérésünkre büszkén kidugják a Gripen légi utántöltő teleszkóposan működő csőcsonkját is. A légi utántöltés képessége fontos NATO-követelmény. Elengedhetetlen, ha nekünk is, mint most a hollandoknak, el kell vinnünk a gépeinket mondjuk Afganisztánba. A légi balett közben véget ér. A Gripenek akár a golyók, eltűnnek a nagy kékségben. Még más, a sajtóra nem tartozó feladatot is teljesíteniük kell. Az SK-60-as gép (amelyet egyébként, talán gesztusként, a világ legtapasztaltabb Gripen-pilótája, az ezzel a géptípussal 1100 órát repült Björn Johansson vezet), hazafelé, a malmeni támaszpontra indul velünk. Johansson hamiskásan mordul egyet, annyit mond a mikrofonba: három G. Aki érti, megmarkolja a karfát. Aki nem, mint én, csak üldögél. A gép hirtelen "leborít", balra, a mélybe fordul, és közben erősen kanyarodik. Iszonyú erők gyötörnek, megértem és tisztelni kezdem a három G-t. Úgy érzem, egy iszonyú tenyér laposra nyomja az arcom, a pofacsontom kiegyenesedik és lecsúszik a köldökömig. A gyomrom közben valahol a térdemnél rándul görcsbe. Aztán hirtelen vége a kínnak, egyenesbe keveredik a gép, kábán bámulok az orrom előtt a kifutópálya fényeire. Nagy zökkenés, lent vagyunk.

A két "magyar" égi balett-táncos Gripen Svédország felett