Hol a jobboldal?
Ilyen még soha nem történt Európában. A magyar jobboldal beteg, megtámadta a baloldali demagógia és populizmus halálos kórja. A középosztály elvesztette politikai képviseletét, a hatalomért két materialista szemléletű társaság verseng.
Nem sok "oldalon belüli" kritikusa van Orbán Viktornak és a Fidesznek. Debreczeni József az egyik. Kemény szavakkal ostorozza táborát. A minap e lapban azt olvastam Debreczenitől kritikaként, hogy "a jobboldal erkölcse ma: az antikommunizmus". (Írástudók ájulása, március 11.) Bárcsak igaza lenne ebben! Egy valamirevaló jobboldalinak az antikommunizmus alapélmény kell hogy legyen. És itt nem a "kommunistázásra" gondolok, hanem arra, hogy egy konzervatív gondolkodású ember elutasít minden kollektivista, a piacgazdaságot tagadó, hamis egyenlősítő eszményt. Még sincs igaza Debreczeni Józsefnek, mert a Fidesz (amivel a szerző azonosítja a jobboldalt) ma éppen hogy nem antikommunista, hanem annak ellenkezője: a volt állampárt prominensei jelennek meg a soraiban és a késő kádári "értékek" a politikájában: ingyen ígér mindent mindenkinek, miközben harcot hirdet a magántulajdonnal, a piacgazdasággal szemben. A Fidesz politikája ma lényegében ebből a két, jobboldalellenes elemből áll. A Fidesz ma a jobboldal bőrébe bújt, abban magát kényelmetlenül érző radikálisan baloldali párt. "Jobboldali bőrbe bújt", mert a parlamentben a szocialisták a politikai ellenfelei, vagyis a baloldal már foglalt. "Kényelmetlen a ruha", hiszen Orbán Viktor sokszor kifejtette már, hogy mára "megszűnt a jobb- és a baloldal", ami természetesen csak egy populista téveszme. A Fidesz minden eszménye, egész értékrendje baloldali, habitusa pedig radikális, ezért nevezhetjük radikálisan baloldali pártnak. A Fidesznek ma semmije sincs, amit a jobboldaltól örökölt volna, kivéve néhány ideológusát és megvásárolt lapjait. A Fidesz egyetlen dolgot ért el a jobboldal számára: kiszorította a magukat "jobboldalinak" nevező médiumokból a jobboldali konzervatív gondolkodókat. Politikájához ma már szinte semmi sem kötődik, ami jobboldali.
Ma a jobboldalnak mégsem Orbán Viktor az első számú tragédiája. Sokkal inkább az, hogy mindenki szabadon a szájára veheti és használhatja ezt a fogalmat. Ennek pedig az az oka, hogy a rendszerváltás után senki nem akarta értelmezni, meghatározni a jobboldaliság kritériumait. Talán azért, mert akkoriban elég volt azt mondani: "antikommunista". Ma, Orbán miatt, erről már szó sincs. Eddig mindent jelentett, ami nem MSZP-s és SZDSZ-es, mára a fogalmi tartomány kiüresedett. A 13. havi nyugdíjat osztó MSZP és a 14. havi nyugdíjat ígérő Fidesz ugyanis összetéveszthető.
Az Antall-kormány ideje alatt világos különbségek voltak a két legnagyobb rendszerváltó és demokratikus erő között. Jobboldalinak lenni sokak számára még ma is inkább reakció, mintsem önálló értékrend. A 80-as években a nyolcszázezer egykori párttaggal szemben jelentett csendes, de kitartó reakciót jobboldali konzervatívnak lenni. A rendszerváltás utáni első években kiderült: sokan sokfélét értettek a jobboldali és a konzervatív fogalmán. Szét is esett akkor az MDF. Orbán Viktor pedig rájött: semmiféle szellemi kihívást nem jelenthet számára elfoglalni a politika jobboldalát. Minek akkor a baloldalon, a liberálisoknál maradni? Még akkor is jó volt ez Orbánnak, ha ő maga soha nem készült a jobboldalra, nem ismerte és máig nem ismeri el a magyar és az európai, illetve amerikai konzervatív hagyományokat.
"A korszerű konzervatív politika hármas jelszava: szabadság, rend, érték" - írtam két évvel ezelőtt a Konzervatív Kiáltványban (2004. június 9.). Vegyük észre, hogy ez az a hármasság, ami az ellenzék fő erejének a legnagyobb ellenfele. A Fidesz gyűlöli a szabadságot, mert az - vele szembeni - önállóságot jelent. Irtózik a rendtől, mert akkor nem lehet a zavarosban halászni, jogi kiskapukat keresni, a haveroknak privatizálni, az ellenfelet megfenyegetni. Az értéknél pedig nincsen ellenszenvesebb számukra, hiszen egy olyan politikai erő, amelyik a baloldaltól a jobboldalig akar mindenkit képviselni, illetve értelmetlennek látja a bal/jobb felosztást, retteg attól, hogy különböző lehetőségek, különböző értékek közül válasszon.
Hadd vitatkozzam Debreczeni Józseffel abban - miközben jó néhány megállapításával teljesen egyetértek -, hogy a magyar jobboldalnak a Fidesz a képviselője. Nem. Az MDF az európai értelemben vett jobboldali, konzervatív párt. A magyar jobboldal politikai képviseletének, az MDF-nek pedig most nagy a feladata. Világos értékrenddel jövőt kell mutatnunk a Fidesz fogságából kitörni vágyó, kétségbeesett táborunknak. Éppen ezért, amit a konzervatívok előtt álló feladatokról írtam korábban, ma is érvényesnek tekintem.
Miről is beszél az MDF évek óta? "Az első: megszabadítani a polgárokat az államtól való függőségtől (...) A tulajdon szentsége, a szerződések tisztelete vagy a szokásjoghoz való ragaszkodás olyan értékek, amelyek nélkül a korszerű konzervatív politika elképzelhetetlen." Ebben a Magyar Demokrata Fórum ma is nagyon egyedül van. Mondjanak liberális ellenfeleink bármit is, 2002-ben megszavazták a 100 napos programot a szocialistákkal és a Fidesszel egyetemben, ezzel megágyazva az államháztartást tönkreverő, az embereknek kölcsönből jólétet hazudó politika négy évének. Egyébként a Medgyessy-Gyurcsány-kormány teljesítményéről a szabad demokraták állítják ki a legrosszabb bizonyítványt azzal, hogy 2002-ben, a kampányban 18 százalékos egykulcsos adót hirdettek, és most, négy év kormányzás után már csak 20 százalékos egykulcsos adót vállalnak. Az ígéretek ígéretek maradtak, az állam működése pedig jóval drágábbá vált, ahogy ezt az SZDSZ be is bizonyította.
A Gyurcsány-kormánnyal szembeni ellenzékiségünk egyértelmű. Nem az a legveszélyesebb, amikor az antiszocialista, értékelvű jobboldal ellenzéki szerepbe kényszerül a magát szocialistának nevező és így is viselkedő párttal szemben. A legveszélyesebb az, amikor egy szocialista gondolkodású politika akarja lecserélni magával a másik szocialistát a jobboldali konzervatív szavazók becsapásával.
Folytassuk a feladatok sorát: "Egy nemzet akkor erős, ha ragaszkodik hagyományaihoz. A konzervatív politika újraéleszti jó hagyományainkat" - írtam két éve, s szerintem ez ma még aktuálisabb, mint akkor volt. A magyar jobboldaltól most el akarják venni a legértékesebb tradícióit, és ott akarják hagyni neki mindazt, ami hatalomtechnikai szempontból a leghatékonyabb. A konzervatívoknak áthatolhatatlan falat kell húzniuk "a jobb- és baloldali szélsőséges nézeteket nyíltan vagy burkoltan hirdető szervezetek elé. Nincs átjárás, nincs kompromisszum, nincs titkos együttműködés". Ma Orbán Viktor kedvenc lapja mégis a Demokrata, és rossz áthallású "szövetségi gyűléseket" tart pártrendezvények helyett, miközben a kommunista Munkáspárttal együtt gyűjtötte az aláírásokat az egészségügyi magánosítás elleni népszavazásra. Ilyet egyetlenegy ország jobboldali vezetője sem engedne meg magának Európában. Náluk van határ, nálunk a jobboldal feladata ezeket a falakat még vastagabbá tenni, mert különben átfúrják magukat rajta a populisták.
Ma az MDF legfőbb feladatának azt látom, hogy képviselje a valódi jobboldali értékrendet, hogy szellemi menedéket adjon az igazán konzervatív gondolkodású embereknek, hogy legyen egy párt és egy politikai program, amely felnőttként kezeli a polgárokat. Tudom, hogy nehéz és küzdelmes utat választottunk, hiszen két nagy szocialista párttal kell versenyeznünk. De a hatalomnál sokkal fontosabbnak tartom, hogy az ember higgyen eszményeiben, és minden helyzetben kitartson mellettük.
