Az ENSZ munkatársainak nem kell bemutatni a magyarokat az észak-afganisztáni Mazar-i-Sarifban: Bíró Zoltán neve fogalom lett. Ahogy az az egy-két jellegzetes magyar szó is, amit angoljába belesző. Három éven keresztül, egészen mostanáig ő felelt a világszervezet munkatársainak biztonságáért Észak-Afganisztánban. Megnyugvással állapítja meg, hogy felügyelete alatt egyetlen ENSZ-esnek sem esett baja.

Nyughatatlan és határozott karakter, akinek sikerült az északi régió összes politikai és biztonsági játékosának a bizalmába férkőznie Mohamed Atta tartományi főnöktől kezdve a titkosszolgálaton keresztül a hadurakig. - Az is segíti a munkánkat, ha egy-egy incidens után elmondják, mi történt. Azért osztják meg velünk az információkat, mert tudják, hogy nem használjuk fel ellenük. Ők is érdekeltek abban, hogy az itt dolgozó ENSZ munkája eredményes legyen, hiszen a kabuli központi vezetés ezt elvárja tőlük - mesélte Bíró Zoltán a szakma trükkjeiről. Az információk alapján aztán a biztonsági tiszt javasolni tudja az ENSZ munkatársainak, hova ne utazzanak, hogyan viselkedjenek.

Az ENSZ dolgozóinak életét pontos szabályok veszik körül. A biztonság a bagdadi robbantás óta kapott kiemelkedő szerepet, a világszervezet munkatársainak biztonságával foglalkozó szervezet, a UNDSS ekkor jelentősen megnőtt. A világszervezet dolgozóinak be kell tartaniuk az úgynevezett MOSS-t, a minimális operációs biztonsági sztenderdet. E szerint többek közt terepre mindig csak két autóval mehetnek, minimum négyen, az ENSZ épületeit külső fegyveres és belső fegyvertelen őr védi, minden épületben kell hogy legyen bunker, be kell tartani a 10 órás kijárási tilalmat, és Mazar-i-Sarifban csak három, Zoltán által jóváhagyott étterembe járhatnak a világszervezet munkatársai. Persze előfordul, hogy valaki megmakacsolja magát és felülbírálja a szabályokat. Amikor a karikatúrabotrány alatt evakuálni kellett az ENSZ-eseket Maimanából, egy, az IOM-nél (migrációval foglalkozó szervezet) dolgozó hölgy éppen terepen volt, és Zoltán utasítása ellenére visszatért Maimanába. Ilyenkor az ENSZ-munkatárs felesleges kockázatot vállal.

Északon a hadurak, a drogkereskedők, a tádzsikok és üzbégek közötti nemzetiségi konfliktusok okozzák a veszélyt. A legnagyobb eredmény Afganisztánban, hogy nincs háború - mesélte Bíró Zoltán pár nappal azelőtt, hogy Mazar-i-Sarifból átköltözött Moszkvába, ahol az összes ENSZ-szervezet biztonságát felügyeli. Ismerős terep lesz neki, hiszen a katonai akadémiát 1987-ben Moszkvában végezte el, később Grúzia- Abházia tűzszüneti vonalán teljesítette első ENSZ-misszióját, majd a tádzsik ENSZ-misszió biztonsági főnöke lett. Szíve szerint azonban maradt volna Afganisztánban, amit nagyon megszeretett, vagy ment volna Irakba. Egykor katonai és most ENSZ-en belüli karrierje is ennek a nem meggondolatlan vakmerőségnek köszönhetően ível felfelé. Pesten két lánya ad neki érzelmi bázist, ami nélkül nem is lehetne ezt a munkát végezni. Zoltánt egy ausztrál kolléga váltja fel Mazar-i-Sarifban, aki ugyan a tálib jelenlét miatt igen veszélyes Dzsálálábád tartományban szolgált azelőtt, most sem nyugodhat meg: nehéz lesz Zoltán nyomdokaiba lépni - mondta a magyar ENSZ-es búcsúztatóján.

Bíró Zoltán