- Alapvetően más ma a helyzet, mint 35-40 évvel ezelőtt volt - mondta az Európai Parlament német zöldpárti képviselője, a '68-as párizsi diáklázadások egykori vezéralakja. - A fiataloknak most sokkal nehezebb az életük, mint nekünk volt a '68-as diáklázadások idején. Akkor mi, egyetemisták kivételezett, különleges helyzetben voltunk. Nem fenyegetett bennünket a munkanélküliség. Az akkori lázadások alapja az volt, hogy kimondtuk: sokkal jobban is tudjuk élni a saját életünket, mint azt a szüleink erkölcse engedi. Ma gyökeresen más a probléma. A mai fiatalok azért lázadnak, mert rettegnek. Félnek attól, hogy nincs jövőjük. Épp ezért az akkori és a mai szituációt nem lehet összehasonlítani. Ami összevethető, az a kormányok által adott hibás válasz. A jelenlegi kormány reakciója legalább olyan rossz, mint a negyven évvel ezelőttié. Megpróbálják lejáratni a mozgalmat, elhitetni, hogy az alapvetően erőszakos. Nem értik, hogy e mai lázadások alapja a szorongás, az a szorongás, amelyre nem hajlandóak válaszolni.

Strasbourg, 2006. március