Emlékművita a kampány árnyékában
- Attól tartunk, hogy a Megyeház térre tervezett Brusznyai Árpád-emlékmű körüli botrány nem más, mint a veszprémi polgárok politikai megosztására tett kísérlet egy magát függetlennek álcázó helyi civil szervezet részéről - mondja Katanics Sándor, a veszprémi önkormányzat szocialista frakciójának vezetője.
- Épp ellenkezőleg, az a célunk, hogy valamennyi veszprémi polgár nevében végre méltó emléket állítsunk annak az embernek, akinek a történelmi szerepét eddig politikai hovatartozástól függetlenül egységesen ítélte meg a város - mondja Horváth Zsolt, az emlékmű létrehozását kezdeményező Védegylet Veszprémért Egyesület szóvivője.
Az egyesület közadakozásból szeretne emlékművet állítani Brusznyai Árpádnak, az 1956-os forradalom veszprémi mártírjának. A mintegy húszmillió forintba kerülő alkotást Melocco Miklós szobrászművész készítené, az emlékművet pedig a Megyeház téren, az egykori Lenin-szobor helyén állítanák fel. A konfliktus abból fakad, hogy a kormánypárti irányítású veszprémi önkormányzat nem járult hozzá, hogy az emlékmű a tervezett helyszínen épüljön meg.
Az elutasító határozat felkorbácsolta a kedélyeket. A védegylet már korábban meghirdetett egy rendezvényt az ügyben döntést hozó közgyűlés utáni napra, a Megyeház térre, ahol eredetileg ünnepre, az emlékműterv bemutatására készültek. A történtek miatt azonban ez a program demonstrációvá változott: a felszólalók közül többen is keményen bírálták a nemmel voksoló szocialista és szabad demokrata városatyákat. A rendezvényen felszólalt Navracsics Tibor, a Fidesz veszprémi elnöke is.
- Kibújt a szög a zsákból, kiderült, hogy a védegylet valójában egy politikailag elkötelezett szervezet - kommentálja Navracsics fellépését Katanics Sándor. Horváth Zsolt határozottan visszautasítja ezt a vádat.
- A veszprémi védegyletet tizennyolc magánszemély alapította. Fő célunk a veszprémi kulturális értékek védelme, a helyi ünnepek színvonalának emelése, kulturális programok szervezése. Az alapítók között egyetlen politikus található: Navracsics Tibor, aki éppen azért nem vállalt vezető funkciót a védegyletben, hogy ezzel is jelezze, a civil szervezet munkájában nem politikusként vesz részt - mondja Horváth Zsolt.
Katanics Sándor kérdésünkre leszögezte: ők is indokoltnak tartják egy Brusznyai-emlékmű felállítását. Mint mondta, a képviselő-testület csupán azért nem adta meg az emlékmű felállításához szükséges engedélyt, mert az erről szóló előterjesztés hiányos és előkészítetlen volt, így például nem vett számításba más lehetséges helyszíneket. Az egyik nemmel szavazó városatya, Szalay András szabad demokrata képviselő szerint a védegylet diktátumként közölte a testülettel a leendő emlékmű helyét, holott a területről korábban már több szakvélemény is leszögezte: nem alkalmas emlékmű elhelyezésére.
- Ráadásul a tervezett helyszíntől alig száz méterre hamarosan megépül a város új 1956-os emlékműve, amit az idén októberben avatunk fel. Nem szeretnénk, ha a Brusznyai-emlékmű egy alternatív 56-os emlékmű lenne, ami megosztaná a helyieket. Nem akarjuk, hogy a bal-, illetve jobboldali érzelmű veszprémiek külön ünnepeljék a forradalmat - teszi hozzá Katanics Sándor.
Horváth Zsolt szerint szó sincs ellenemlékműről, a két készülő alkotás inkább erősítené egymást.
- Nem tudom, hogyan lehet előkészítetlennek nevezni egy olyan előterjesztést, amely mögött féléves munka áll - mondja Horváth Zsolt. - Már hónapokkal ezelőtt egyeztettünk a város kulturális ügyekkel foglalkozó alpolgármesterével és a polgármesteri hivatal kulturális irodavezetőjével, akik támogatásukról biztosítottak minket. Birtokunkban van a Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakvéleménye, amely Melocco Miklós emlékműtervét elismeréssel elfogadásra ajánlja.
Az ellentéteket tovább élezi, hogy Katanics Sándor szerint az emlékmű tervezett helyszínén a védegylet engedély nélkül helyezte el a közadakozásra felszólító óriástranszparensét. Horváth Zsolt viszont azt állítja, a mobil hirdetőtábla kirakásához semmilyen engedély sem szükséges. Katanics azt mondja, a védegylet csapdahelyzetbe hozta az önkormányzatot, hiszen a jegyzőnek intézkednie kellene az óriásplakát eltávolításáról, ez azonban újabb demonstrációkra adhatna okot.
A veszprémi önkormányzat még a parlamenti választások előtt, március végén újratárgyalja az ügyet.
Brusznyai Árpád
1924-ben született polgári családban. 1949-ben szerzett görög-magyar-történelem szakos tanári diplomát a budapesti egyetemen, ahol tanársegédként helyezkedett el. Családját az ötvenes években számos atrocitás érte, őt magát 1950-ben politikai okokból elbocsátották az egyetemről. Előbb kántorként helyezkedett el Vácott, majd 1952-56 között a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban tanított. Az 1956-os forradalom idején a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnöke volt. A forradalom bukása után a szovjetek elhurcolták, ám egy hónapi fogság után szabadon engedték. Ekkor ismét Vácra került, ahol a helyi gimnáziumban tanított, mígnem forradalmi tevékenysége miatt 1957 tavaszán a magyar hatóságok letartóztatták. A bíróság koholt vádak alapján előbb életfogytiglani börtönbüntetésre, majd kötél általi halálra ítélte. Brusznyai Árpádot 34 éves korában, 1958 januárjában végezték ki. A rendszerváltozás hajnalán rehabilitálták és újra eltemették.
