A következő tények mindenesetre nem vitathatók: 2005 májusában Kínában kétezer vadlúd pusztult el a H5N1 vírustól; ezt követően a betegség Mongóliában jelent meg vonuló ludak és hattyúk közt; július végén a szibériai Novoszibirszkben háziszárnyasok körében, augusztusban Kazahsztánban bukkant fel, októberben Romániában, aztán Törökországban, végül Ukrajnában, februárban Bulgáriában és Szlovéniában, aztán az unió több tagországában, így hazánkban is.

Egyes, a védett madarakért aggódó természetvédők szerint viszont a megbetegedések a fontosabb baromfi-szállítási útvonalak mentén jelennek meg, éppen ezért a háziszárnyasok és nem a vándormadarak a betegség terjesztői. A virológusok azonban más véleményen vannak, még akkor is, ha egyetlen, Novoszibirszkben vizsgált vöcsköt leszámítva még senki nem talált H5N1 vírust hordozó eleven vándormadarat. Az viszont már egyértelmű, hogy a vírust egészséges házi kacsák hordozhatják és terjeszthetik, ezért ez igaz lehet a vadrécékre is.

Mongóliába mindenképp a Kínából északra tartó, fertőzött vándormadarak vitték be a betegséget. A többi járványért is a Kínából az észak-szibériai fészkelőhelyekre tartó madarak lehetnek a felelősek. Ezek a madarak elvegyültek a már ott lévőkkel, és talán megfertőzték az egyéb ázsiai és európai területeken telelő récéket. Aztán a párosodásból kimaradt madarak júliusban délre indultak, s érkezésük éppen egybeesett a kazahsztáni járvány kitörésével. A fekete-tengeri megbetegedések pedig a nagy őszi vonulással estek egy időbe.

Ezt az elgondolást genetikai vizsgálatok is alátámasztják. A 2004 óta nyomon követett öszszes kelet-ázsiai járványt a H5N1 egy "Z típusnak" nevezett törzse okozta. Viszont a nyugatabbra, így a Xszinghai-tóban élő madarak közt kitört járványokat egy ehhez a törzshöz képest némileg módosult törzs váltotta ki. Az oroszországi szárnyasok zömének megbetegedését okozó vírus a xszinghai-tavival rokon, míg a romániai hattyúk pusztulását okozó a novoszibirszki vöcsökben talált és ismét más genetikai jellemzőket mutató vírussal mutat rokonságot.

Ha a betegséget közvetlenül a Kínából indult háziszárnyasok terjesztenék, akkor a nyugatabbra fekvő területeken megjelenő vírusok legalább egy része "Z típusú" kellene legyen. Azonban Nyugat-Ázsiában és Európában egyetlen ilyen vírustípust hordozó madarat sem találtak eddig. Bár még nem végezték el az összes lehetséges vizsgálatot, az eddigiek alapján úgy néz ki, hogy igenis a vadmadarak hurcolják be a betegséget új területekre.

Karcza Zsolt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) madárgyűrűzési központjának vezetője úgy véli, a kistermetű énekesmadarak megbetegedve gyorsabban elvesztik röpképességüket, így nem játszhatnak komoly szerepet a kórokozó terjesztésében. A vadkacsák, vadlibák, hattyúk viszont többnyire tartósan anélkül hordozzák a vírust, hogy ők maguk megbetegednének. Ezeknek a madaraknak főleg a bélcsatornájában szaporodik a vírus, amely az állatok bélsarával megfertőzheti a vizet, lehetővé téve, hogy az odajáró háziszárnyasok is fertőzötté váljanak. A betegség lappangási ideje madaraknál egy-három nap, bár ez a tulajdonság a vírus mutációja során változhat, és egyes adatok szerint változik - növekszik - is.

Steiner Attila, a WWF Magyarország zöldszervezet fajvédelmi programvezetője arra hívta fel a figyelmét, hogy a vadászat semmiképp sem lehet hatékony megelőző eszköz, sőt, mivel hozzájárul, hogy az egyébként együtt telelő madarak nagy területen szétszóródjanak, inkább növeli a kockázatot. A szakértő azt is hangsúlyozta, hogy a téli madáretetés, az etetők tisztítása semmilyen veszélyt nem jelent, mint ahogy az eresz alatt lévő fecskefészek sem. (O. E.-H. M.)