Az államfő azonban nem érkezett meg. Megjelenése lett volna a hab a tortán, azt követően, hogy néhány nappal ezelőtt fogadta Szász Jenőt, a város polgármesterét és az erdélyi Magyar Polgári Szövetség elnökét a bukaresti államfői palotában, ahol kétórás megbeszélést folytatott vele. A székely nagygyűlés tehát már megtartása előtt elérte a célját: a román sajtó napokig csak a székelység autonómiatörekvéseiről írt, Szász pedig egy csapásra politikai tényezővé vált Romániában.

Az Udvarhelyre vezető országút mentén végig rendőrök álltak, a városba érkező autók rendszámát feljegyezték, és alkoholhoz sehol sem lehetett hozzájutni. A rendezvény színhelyén, a Márton Áron téren már déltől nagyszámú rendőr, csendőr és titkosszolgálati alkalmazott volt jelen, akik azonban nemsokára meggyőződhettek, hogy nincs mitől tartaniuk. A székelység méltóságteljesen ünnepelte március 15-ét, rendbontásra nem került sor. A Nagy-Románia Párt két nappal korábban éppen Basescu nyomására mondta le tervezett udvarhelyi "rendcsináló kiszállását", Calin Popescu Tariceanu kormányfő pedig meleg hangú ünnepi üzenetet intézett az erdélyi magyarsághoz.

A nagygyűlés színhelyére egymás után érkeztek a különböző székelyföldi és erdélyi települések küldöttségei, de sok magyarországi település is képviseltette magát, Debrecentől Mohácsig. A szervezők szerint húszezer, a rendfenntartók szerint tízezer ember gyűlt össze, akik az "Autonómiát a Székelyföldnek - Szabadságot a székelységnek" jelszóval fogalmazták meg ismét igényüket: a székely területi autonómiát, amelyre a szónokok szerint Katalóniától Dél-Tirolig számos európai példa adott.

Az ünnepélyes, lovas huszárbevonulás után elmondott beszédében Szász Jenő és nála jóval keményebben Tőkés László püspök az RMDSZ politikáját bírálta, és az autonómia kiharcolásához szükséges magyar összefogásra biztatott. Szász kijelentette: ma a romániai magyarságnak a szabadság a román jogállamiság keretei között megvalósuló európai autonómiát, azaz területi és személyi elvű önrendelkezését jelenti.

- A romániai magyarok sem többet, sem kevesebbet nem akarnak annál, mint amit a román nemzet 1918. december 1-jén megígért - mondta. Hozzátette, békés módon, demokratikus politikai eszközökkel akarja a székelység kivívni az autonómiát, amiért - a mai világ békétlenségei közepette - köszönetet és elismerést érdemel. Közölte, új párbeszédet kívánnak nyitni a románsággal, a román politikai osztállyal a közös jövőről, s ehhez Basescu államfő segítségét kérik.

Tőkés László elmondta: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az SZNT területi, személyi elvű és a sajátos jogállású települések autonómiájáért küzd. Elmarasztalta az RMDSZ-t, amiért személyi érdekeket szolgáló, hangoskodó politizálásnak bélyegezte az udvarhelyi rendezvényt, és követelte, hogy a szövetség vezetői kérjenek bocsánatot a székelységtől "durva sértegetéseikért". A Csapó I. József SZNT-elnök által felolvasott, Romániához, az EP-hez, az EU-hoz és az ENSZ-hez intézett kiáltvány szerint a székely települések a hatályos európai normák, nemzetközi egyezmények és az 1918-as román ígéretek alapján követelik a Székelyföld területi autonómiáját, a székelység tényleges egyenlőségének megvalósítását, a Székelyföld autonóm európai régió létrehozását, és a "nemzetállam" meghatározás törlését a román alkotmányból. Az ENSZ-től pedig azt, hogy "gyakoroljon felügyeletet Székelyföld autonómiai státusának rendezése felett".

A magyar és a székely himnuszt koszorúzások követték, aztán a tömeg csendben szétoszlott. Magyarországi résztvevők az egyik székely bácsi vitézkötéses szürke posztózekéjére kitűzött kokárdát fényképezték.

- Milyen szép ez a nemzetiszín kokárda a székely népviseleten - jegyezte meg egyikük. Az öreg csendben csak ennyit válaszolt: - De ha holnap a kokárdát leveszem, ismét csak a szürke zekémben járok!

A tömeg a közfelkiáltással elfogadott kiáltványt hallgatja