Elmaradt gesztusok - maradt a feszültség
Mint várható volt, nem nélkülözte a kínos pillanatokat a nemzeti ünnep alkalmából odaítélt állami kitüntetések átadásának ceremóniája. Hétfőn Sólyom László köztársasági elnök jelezte ugyanis: három előterjesztett elismerésével nem ért egyet, s az Alkotmánybíróságtól kér állásfoglalást a tekintetben, hogy az államfőnek van-e joga beleszólni a díjak átadásába.
A tegnapi ünnepségen - amelyen részt vett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke is - a köztársasági elnök a miniszterelnök előterjesztésére az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdete, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja alkalmából Kossuth- és Széchenyi-díjakat, továbbá a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje, középkeresztje, tisztikeresztje és lovagkeresztje kitüntetéseket adtak át. S ugyan az államfő úgy fogalmazott: a köztársasági elnök által adományozott állami kitüntetések mögött az egész nemzet elismerése áll, mégis bejött, amitől tartani lehetett: Sólyom László a díjat ugyan átnyújtotta Fekete Jánosnak, kezet azonban nem fogtak. Nem sokkal később a másik "vitatott" kitüntetett, Marjai József egykori miniszterelnök-helyettest szólították, itt azonban nem maradt el a kézfogás. Nem úgy, mint az ugyancsak kitüntetett Szabad György esetében: az MDF egykori vezető személyisége, volt házelnök a miniszterelnököt figyelembe sem véve Szili Katalin elé lépett, így Gyurcsány Ferencnek nem is volt lehetősége kéznyújtásra. A harmadik "érintett", a Németországban élő Mosonyi Emil Kossuth-díjas vízépítőmérnök viszont nem jelent meg az ünnepségen. Sógornőjén, özvegy Antall Józsefnén keresztül előző nap azt közölte az MTI-vel, hogy betegsége miatt nem tudja átvenni az elismerést, úgy tervezi, majd májusban, amikor Budapestre utazik.
Az elismerések átadása utáni fogadáson Gyurcsány Ferenc pohárköszöntőjében úgy fogalmazott: "Furcsa egy világ ez, sok minden változott, talán a szabadság felelőssége nehezebben viselhető. De bármi is változott, nincs kétségem afelől, hogy mindenki ebben a teremben a hazát szolgálta és a haza sikerét szolgálja, mi pedig, a köztársaság nevében, a haza nevében hálásak vagyunk ezért."
Az ünnepség után megkérdeztük a történtekről Fekete Jánost, aki azt mondta: számára nem jelentett gondot a köztársasági elnök aggálya, mert nem érzi úgy, hogy érdemtelenül kapta az elismerést. A rossz érzést az keltette benne, hogy nem szokott hozzá a hasonló incidensekhez. Az elmúlt ötven évben minden létező magyar kitüntetést megkapott, és azoknak soha nem volt ilyen szokatlan mellékzöngéjük. "Nekem tiszta a lelkiismeretem, minden tőlem telhetőt megtettem az országért, és nem is eredménytelenül" - fogalmazott. Hozzátette: azért jött el a kitüntetési ünnepségre, mert a díjat a Magyar Köztársaság kormányától kapta március 15-re, ami számára valóban nemzeti ünnep. A meghívó egyébként az államfőtől érkezett - hangsúlyozta Fekete János. Arra a kérdésre, hogy miért maradt el a kézfogás, Fekete János azt mondta: "egyikünk se nyújtott kezet". Ő azért nem, mert nem akarta lehetetlen helyzetbe hozni az államfőt.
Szerettük volna megkérdezni Marjai József véleményét is, ő azonban elhárította a kérdést. Annyit mondott: a kézfogás közöttük azért jött létre, mert a protokollnak megfelelően Sólyom László nyújtotta a kezét, amit elfogadott.
Szabad György kitérő választ adott arra a kérdésünkre, miért nem fogott kezet a kormányfővel: "A kezek nem találkoztak, ilyenkor, amikor átvesz az ember egy ilyen kitüntetést, nagyon sok dolga van" - mondta. Azt viszont nem cáfolta, hogy az ő részéről szándékosan maradt el a kézfogás. "Ha ezt meg tudnám fogalmazni pontosan, az egy hosszú beszélgetés eredménye lenne" - mondta.
