Áprilisban jön a Gazprom?
Amiről eddig csak rebesgettek és hivatalosan "senki nem tudott semmit", lassan konkrét formát ölt. Kedden ugyanis az orosz Kommerszant nevű lapnak Alekszandr Medvegyev Gazprom-alelnök kifejtette: a német E.ON magyarországi gázüzletrészeket is felajánlott a Gazpromnak a nyugat-szibériai Juzsno-Russzkoje gázlelőhely résztulajdonáért. Hozzátette: az E.ON egyik leányvállalatában, az E.ON Hungáriában is részt ajánlott fel. Szavai szerint a tárgyalások áprilisban zárulnak le.
A Magyarországon felhasznált gáz több mint 80 százalékát szállító Gazprom eddig sem rejtette véka alá abbéli szándékát, hogy valami úton-módon érdekeltséget kíván szerezni a honi gázpiacon. Korábban a Gazpromhoz közel álló offshore cégek próbáltak részesedni a magyar gázszolgáltatásban - azaz a kiskereskedelemben -, különböző, Gazprom-kötődésűnek mondott furcsa cégek pedig néhány éve emlékezetes harcot vívtak a BorsodChem irányításáért. Mindeddig sikertelenül. Ugyan az ipari gázkereskedelemben részt vevő Emfesz Kft.-nek vannak gazpromos kötődései, a Mol-részvényeket soha nem vehette meg az államtól szakmai befektető. (Kérdés ugyanakkor, a tőzsdén forgó Mol-részvények milyen tulajdonban vannak).
Az ügy konkrét előzménye, hogy a német E.ON mintegy egymilliárd euróért cserébe meg kívánja venni a Moltól az ország gázellátása szempontjából kulcsfontosságú gáznagykereskedő és gáztározó céget. Az EU versenyhatósága az év elején ütött pecsétet az ügyletre; a hivatalos átruházás március végéig kell megtörténjen. A német cég azonban ezeket szívesen "beáldozná" az oroszföldi kitermelési jogokért. Egyelőre nem tudni, mi lesz a sorsa a magyar gázimportot végző Panrusgáz Rt.-nek sem: ahhoz, hogy ennek 50 százaléka a Moltól átkerülhessen az E.ON-hoz, a tulajdonostárs, azaz a Gazprom engedélyére lenne szükség, ami azonban máig nem született meg. Állítólag az orosz társtulajdonos a Panrusgáz egészét is elfogadná. Szakértők szerint azonban a jövőben a Panrusgáznak nem lesz akkora jelentősége a honi gázpiacon, mint a gáznagykereskedelmi és gáztározós cégeknek.
De Medvegyev ráirányította a figyelmet a tárgyalásoknak egy olyan oldalára is, amit az E.ON eddig hevesen tagadott (már ha egyáltalán megszólalt az ügyben). Az E.ON Hungária ugyanis máig tabu volt a témában. Az rt. két magyarországi területi gázszolgáltatóban, a Ddgázban és a Kögázban is közel százszázalékos tulajdonos, ráadásul a honi áramszolgáltatás többsége is eme cég alá tartozik. Az E.ON Hungária mindez ideig határozottan cáfolta, hogy bármi köze lenne a Mol gázcégeivel kapcsolatos ügyhöz, mivel "az E.ON másik ágához tartozik". Erre feltehetőleg azért volt jó oka, mert a szolgáltatóknak a nagykereskedő adja el a gázt, az pedig egy ilyen stratégiai ágazatban versenyaggályokat vethet fel, ha a két oldal egy kézben van. Ha azonban a Gazprom megszerezné a gáznagykereskedőt, illetve részt kapna a szolgáltatók tulajdonosában is, ez a helyzet állhatna elő.
Elemzők szerint a Gazpromot Magyarországon legelsősorban nem is a most szóban forgó vagyonelemek, hanem a nagynyomású gázvezeték-hálózat érdekli. Ez - szintén külön cég formájában, a rendszerirányítási jogokkal együtt - a Mol tulajdonában maradt. Ugyan a Mol hosszú távú stratégiájában is szerepelteti a gázvezeték-hálózatot, tény, hogy a társaság profilja egyre inkább az olaj felé fordul. A magyar társaság máig nem kívánt semmiféle ezzel kapcsolatos spekulációt kommentálni.
A most felkínált vagyonelemek közül ugyan a Gazpromot főleg a gáznagykereskedő cég érdekelheti, az orosz társaság a legutóbbi időkben elsősorban a magyar gáztározók lehetséges fejlesztőjeként jelent meg a nyilvánosság előtt. A januári ellátási bizonytalanságokat követően ugyanis jelezték, szívesen részt vennének a magyarországi stratégiai gáztározókra kiírandó tenderen (amelynek költségét a magyar gázfogyasztók fizetik meg). Az máig nem tisztázott, hogy ezekből a viszonylag kis kapacitású tározókból miképpen biztosíthatná a Gazprom az egész térség ellátásbiztonságát.
Annak ellenére, hogy a Gazprom az utóbbi időkben is többször jelezte "nyomulási" szándékát, erről hivatalosan sem az E.ON, sem a magyaroroszági illetékesek nem tudtak. Pedig a gáznagykereskedő és a gáztározó árbevétele gyakorlatilag a kormánytól függ: a rendkívül érzékeny ágazatban ugyanis a tarifákat a hatóság, azaz a kormány állapítja meg. (Igaz, jövőre elvileg ezt a piacot is felszabadítják, ami a szabályozottság csökkenését jelenti.) Vlagyimir Putyin orosz elnök minapi magyarországi látogatásakor hivatalosan szintén nem volt szó a gáznagykereskedő, a gáztározók avagy a gázszolgáltatók megvásárlásáról.
Kóka János gazdasági miniszter néhány hete a Gazpromnál járt. Lapunknak ezt követően úgy nyilatkozott: a molos gázcégek esetleges megvásárlása nem került szóba; sokkal inkább az ellátás biztonságáról és a gáztározókról beszéltek. Hozzátette: elméletileg semmi kifogása nincs az ellen, hogy egy cég egy másik cégnek értékesítsen egy magyarországi vagyonelemet. A konkrét felvetés kapcsán viszont szerinte bizonyosan meg kellene vizsgálni a versenyszempontokat. Annak fenntartását, illetve kiszélesítését ugyanis a miniszter alapvetően fontosnak tartja. Egy ilyen elméleti esetre vonatkozólag azonban nem kívánta megjósolni a lehetséges vizsgálatok végeredményét. (Egy ilyen ügyletet minden bizonynyal az EU versenyhatósága is kommentálna.)
Noha Kóka János lapunknak az ellátás biztonságának szempontját nem vetette fel, az adásvételt ebből a szempontból a Magyar Energia Hivatalnak kell engedélyeznie. Azt senki nem kívánja megjósolni, hogy a Gazprom tulajdonszerzése milyen reakciót váltana ki a hatóságokból. Azt azonban biztosra veszik: ha a Gazprom különböző hátsó kapukon, offshore cégeken, strómanokon és egyéb képviselőkön keresztül igyekezne megvetni a lábát a magyar piacon, az engedély elmaradna.
