Kossuth-címeres forradalmaink
Egyáltalán nem önkényes a három magyar forradalom összekapcsolása, állapította meg az akadémikus. Az utóbbi két, két és fél évszázad fejlődésének gazdasági szempontból az ipari forradalom az elindítója. Szellemi téren pedig a felvilágosodás, illetve a belőle kinőtt ideológiai és politikai áramlatok bizonyultak meghatározónak. E kettős hatás eredményeképp a feudális európai társadalmi formációk polgári társadalommá alakultak. Ezzel párhuzamosan olyan parlamentáris intézmények jöttek létre, amelyek az emberek közötti jogi egyenlőséget és a népképviseletet kívánták biztosítani.
Ezen elvek alapján állott a mi 1848-as forradalmunk is, mondta Romsics professzor. Mind a márciusi ifjak 12 pontja, mind az április 11-én elfogadott, 31 cikkelyből álló törvénycsomag a polgári jogegyenlőség megvalósítását, a születési előjogokon alapuló világ megváltoztatását célozta. Az érdekegyesítés jegyében a nagybirtokosok földjeik mintegy negyven százalékát átadták a parasztoknak. Megvalósult a sajtószabadság. Az 1848-as forradalmat egyszersmind erőteljes függetlenségi törekvések is jellemezték. Magyarország a XVI. század óta nem volt egységes és nemzetközi-jogi szempontból önálló. A forradalmi erők ezen is változtatni akartak. Nem véletlen, hogy a 12 pont egyik követelése: unió Erdéllyel. Hangsúlyozni kell azonban - figyelmeztet az akadémikus -, hogy az áprilisi törvények, amelyek ugyancsak rendelkeztek Erdély és Magyarország egyesítéséről, nem tűzték ki célul az ország teljes függetlenségét. Egy olyan ország képe körvonalazódik bennük, amelynek a Habsburg Birodalmon belül lett volna jóval nagyobb önállósága. Az már más kérdés, hogy az események logikája 1849 áprilisára a trónfosztáshoz és a Függetlenségi nyilatkozat kiadásához vezetett. Részben tehát a korabeli európai tendenciákhoz illeszkedő társadalmi-politikai átalakulásról volt szó, részben pedig egy kulturális-nyelvi közösség helykereséséről és önállósodási törekvéséről.
Ez a két törekvés - mutatis mutandis - 1918-ban és 1956-ban is megfigyelhető, szögezi le Romsics Ignác. Már az is sokatmondó, hogy az 1918-as őszirózsás forradalom ugyanúgy 12 pontban fogalmazta meg céljait, mint a márciusi ifjak. De természetesen tartalmi egyezések és hasonlóságok is vannak. Hiába kapott 1848-ban és később földet a parasztság, a nagybirtok továbbra is meghatározó maradt. 1918-ban tehát logikus követelésként jelent meg a földreform, a közép- és nagybirtokok nagy részének felparcellázása a parasztok között. Hasonló a helyzet a parlamentarizmussal is. 1848-ban a korábbi egy-két százalékról az összlakosság hét-kilenc százalékára emelkedett a választásra jogosultak aránya, ami megfelelt a korabeli európai normáknak. Kossuthék úgy tervezték, hogy az iskolázottság terjedését követve a választók aránya a későbbiekben fokozatosan nőni fog. De nem ez történt. 1910-ben arányosan nézve kevesebb polgárnak volt szavazati joga, mit 1848-ban. Ráadásul Kossuthék távlatosan a titkos választójogban gondolkodtak, a dualizmus korában pedig a nyílt szavazás vált általánossá. 1918-ban tehát logikus és érthető volt a törekvés: meg kell teremteni a felnőtt lakosság általános és titkos választójogát. Vagyis az 1848-as liberális parlamentarizmust 1918-ban egy demokratikus parlamentarizmussal kívánták felváltani.
Az új helyzetben a függetlenség kérdése is napirendre került. Nem mindenki tudja - emlékeztet Romsics professzor -, hogy a háborús összeomlásig, vagyis 1918 októberéig az ország függetlensége nem szerepelt a mértékadó pártok céljai között. Még a Károlyi Mihály vezette Függetlenségi Párt programjában is csak a perszonálunió jelent meg végcélként. Ez azt jelentette volna, hogy Magyarország a Monarchián belül marad, de a korábbinál jóval nagyobb önállóságot élvez. Megszűntek volna a közös ügyek, s a birodalom két felét csak az uralkodó személye kapcsolta volna össze. Október 31-én Károlyi még IV. Károly jóváhagyásával alakított kormányt. Hogy 1918 novemberében mégis kikiáltották a köztársaságot, az annak is volt a következménye, hogy a Habsburg Birodalom addigra darabjaira hullott.
Huszadik századi történelmünkben persze jócskán vannak vargabetűk. 1919-ben volt egy Tanácsköztársaságunk, azt követően pedig negyedszázadig egy királyságunk király nélkül. Majd a II. világháború után - nagyjából 1947-1948-tól - egy olyan átalakulás kezdődött, amelynek sem 1848-hoz, sem 1918-hoz nem volt köze. Vagyis nem a liberális, illetve polgári demokratikus hagyomány folytatódott. A Szovjetunió érdekszférájába kerülvén egy olyan ideológia - a marxizmus, illetve a bolsevizmus - került hegemón helyzetbe, amely jelen volt ugyan a magyar közelmúltban, de mindig kisebbségi pozícióban. Az 1956-os forradalom tulajdonképpen ennek a kisebbségi pozíciónak a túlsúlyba kerülésére, a demokratikus tradíció megszakadására volt válasz - vélekedik Romsics Ignác.
A diákok 1956. október 23-án ismét pontokban - 10-ben, 12-ben és 16-ban - fogalmazták meg kívánságaikat. Alapvető követelésük volt a sajtószabadság, a cenzúra eltörlése. Szinte elkerülhetetlenül dübörgött fel a "Ruszkik haza!" jelszó, ami viszont már a nemzeti függetlenség követelését testesítette meg. De tovább sorolhatók a demokratikus célok: szűnjön meg az egypártrendszer, legyenek többpárti választások. Mi más ez, mint az 1918-as, és persze az 1945-46-os demokratikus parlamentarizmus igényének újrafogalmazása? És szinte minden ponton ott látjuk a kapcsolódást 1848-hoz is. Talán véletlen, hogy az a fiatal értelmiségi csoportosulás, amelyik egyik előkészítője volt a forradalomnak, Petőfi Körnek nevezte magát? Véletlen, hogy az új rendfenntartó erők a Nemzetőrség nevet kapják? És mi a forradalom címere? Természetesen a Kossuth-címer, ugyanúgy, mint 1848-ban, 1918-ban és 1946-ban. Mindhárom forradalmunknak és az 1945 utáni újrakezdésnek is legfontosabb szimbóluma a korona nélküli Kossuth-címer volt, mondja a professzor.
1956 persze különbözik is 1848-tól és 1918-tól. Az 56-os ifjak nem követelték a polgári magántulajdon visszaállítását. Nem tudni, mi történt volna, ha az események tovább tartanak, de a forradalom nem egészen két hetéből nem ismerünk olyan programot, amely a szocializált állami tulajdon megszüntetését követelte volna. Más kérdés, hogy a földterületek zöme ekkor még a már megkezdett kollektivizálás ellenére paraszti tulajdonban volt. 1956 tehát 1848-hoz és 1918-hoz hasonlóan demokratikus és függetlenségi forradalom, reprivatizációs törekvések azonban nem jellemezték.
Természetesen mindhárom forradalmunkban igen különböző irányzatokat lehet megfigyelni, jelzi az akadémikus. 1956-ban a konzervativizmust Mindszenty bíboros képviselte, aki azonban maga is a polgári demokratikus alapértékek talaján állt. Másfelől ott voltak a munkástanácsok és a reformkommunisták, akik a függetlenséget és a szocializmusnak egy humanizált, demokratikus változatát kívánták megvalósítani. E két pólus között igen sok további árnyalat létezett. De hasonló volt a helyzet 1848-ban is. Csupán a mából visszatekintve tűnik úgy, hogy Kossuth, Széchenyi, Petőfi és Deák hajszálra ugyanazt akarta. Az emlékezet szereti összebékíteni a história olykor egymástól nagyon is különböző szereplőit. Hajlamosak vagyunk mítoszok gyártására is. Persze tudomásul kell vennünk, hogy a mítoszokkal való együttélésre vagyunk teremtve. Ha valaki megkoszorúz egy szobrot, nem várhatjuk el tőle, hogy az ábrázolt alak gyöngeségeiről szónokoljon. A történésznek azonban kötelessége az ellentmondásokról is beszélni. És éppen úgy feladata az is, hogy szóljon azokról az azonosságokról, folyamatosságokról, amelyeket forradalmaink között lát. Kicsit olyan tehát, mint a sokat megért öregember a múltra vonatkozó személyes tapasztalatok nélküli ifjak között - mondta Romsics Ignác.
Az akadémikus végül hozzátette, hogy bukott forradalmaink törekvései az 1989-1990-es rendszerváltással is rokoníthatók. Hazánk szuverenitása ezt követően állt helyre. A demokratikus jogok és intézmények teljessége is ekkor realizálódott. Nincs még egy 15 éven át tartó demokratikus szakasza történelmünknek. Az persze, hogy milyen is az a politikai kultúra, amely a demokratikus intézményeket tartalommal tölti meg és közérzetünket nap mint nap befolyásolja, már más kérdés. E tekintetben van okunk elégedetlenségre, szögezte le Romsics professzor befejezésül.
