Főként a kulturális távolságokkal magyarázta Erdő Péter bíboros azokat a bírálatokat, amelyek a püspöki kar január elsején kiadott körlevelét érték a sajtóban. Az egyházi vezető erről a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége fórumán, a XI. kerületi Szent Imre-házban beszélt a hét végén.

A körlevélben a püspöki kar a nemzet lelki megújulásáért hirdetett imaévet. Az apropót az '56-os forradalom 50. és a nándorfehérvári diadal 550. évfordulója szolgáltatta. A dokumentum legtöbbször idézett mondata: "Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket."

Erdő Péter szerint az egyháznak, a papságnak és a katolikus közösségeknek mindig is feladatuk volt a történelem és a kollektív emlékezet megőrzése. Mindszenty József és Lékai László bíborost említette mint két olyan személyiséget, akinek prédikációi gyakran tartalmaztak történelmi utalásokat. Az egyházat a hagyomány is kötelezi arra, hogy a neves évfordulókon megszólaljon - folytatta, és részletesen idézte azt a körlevelet, amelyet ötven évvel ezelőtt szintén a nándorfehérvári győzelemre emlékezve jelentetett meg a püspöki kar. A mostanihoz hasonlóan az akkori dokumentum is foglalkozott az abortusszal. Az aggodalom jogos volt - jegyezte meg.

A világegyház rengeteget küszködik a jövőtlenség érzésével - indokolta, miért hangsúlyozza a nemzeti megújulásra buzdító körlevél, hogy Jézus "nem csüggedésre, hanem reménységre hívott meg minket". Fontos, hogy bízzunk a jövőben. Ehhez járulhatnak hozzá a többi nemzetnek tett gesztusok. A közelmúltban például Erdő Péter levelet írt II. Alekszij moszkvai pátriárkának, és fájdalmát fejezte ki azokért a szenvedésekért, amelyeket a múltban magyarok okoztak oroszoknak. A bíboros további gesztusokat ígért más népek, így a szlovákok felé is.

A tulajdonképpeni vitát Erdő Péter nem várta meg. Pedig sejthető volt, hogy lenne mire reflektálnia. A magát "nem istentagadó, de nem is hívő" kategóriába soroló György Péter esztéta a körlevelet először hevült, erőteljes retorikájú, zavarba ejtő szövegnek minősítette. Egyetértett azzal, hogy a társadalomban bizalmatlanság érzékelhető, ettől azonban még nem mindenki számára evidens, hogy "nemzetünk nagyon nagy bajban van".

Az esztéta kifogásolta, hogy a körlevélből hiányzik a nem vallásosak, a templomba nem járók iránti szolidaritás. Lukács Béla fizikus közbevetette: a katolikusoktól elvárható, hogy imádkozzanak azokért, akik nem katolikusok. Ezt György Péter sem vitatta, de úgy vélte, a katolikusoknak rá kellene találniuk arra az útra, amely a nem hívőkkel való párbeszédhez vezet. Addig könnyű toleránsnak lenni, amíg a leglényegesebb pontokban nincs nézetkülönbség. A tolerancia igazi próbája akkor jön el, amikor olyanokkal kellene párbeszédet folytatni, akik alapvetően másként látják a világot.

Kárpáti Sándor káplán is e dilemmát fogalmazta meg, csak másképp. Isten van a világért vagy a világ Istenért? Az egyház az emberekért vagy az emberek vannak az egyházért? Olyan kérdések ezek - mondta -, amelyek máig nincsenek eldöntve.

Czakó Gábor író, Lukács Béla fizikus és György Péter esztéta a vitán