- Mikor került a birtokukba a Debreczeni múltját "leleplező" levél?

- A múlt héten érkezett, postán. Nem tudom megmondani, hol adták fel a levelet.

- Ez az egyetlen bizonyítékuk Debreczeni ügynökmúltjára?

- Nem.

- Debreczeni késő este, amikor felhívták, cáfolta a levél állításait. Milyen bizonyítékaik vannak még?

- Látott már olyan volt ügynököt, aki ne próbálta volna meg hasonló helyzetben cáfolni, hogy ügynök volt? Mi felhívtuk, felajánlottuk neki, hogy menjünk végig együtt, pontról pontra a levél minden egyes állításán. Ő azt felelte, hogy amikor az ORTT tagja lett, átvilágították: nem volt ügynök. Részéről ezzel a beszélgetést lezárta.

- Egy névtelen levél állítása áll szemben egy köztiszteletnek örvendő ember tagadásával.

- Nem egészen. Miután megkaptuk a levet, ellenőriztük minden állítását. Létező embereket neveztek meg benne, akiknek annak idején valóban az volt a foglalkozásuk, feladatuk, amit a levél írója állít. Debreczeni József is azt a pályát járta be, amelyet a levél vázolt. Úgy értékeltük, hogy a lényegét tekintve a levél igaz állításokat tartalmaz. Nyolcvan százalékban biztosan.

- Utólag sem gondolja úgy, hogy elkapkodták a hír kiadását?

- Nem. Nálunk ez ugyanolyan ügy volt, mint az összes többi. Valaki elküldött egy iratot, mi a lehetőségeinkhez képest végére jártunk a dolgoknak. Nem akartunk lemaradni a hírversenyben. Megjegyzem, a hír megjelenése óta ketten jelentkeztek, hogy bíróság előtt, eskü alatt is készek vallomást tenni...

- Tehát dokumentum nincs. És tanú is utólag került elő?

- Erre akkor térjünk majd vissza, ha az ügy bíróság elé kerül... Egy egykori állambiztonsági tiszt is felhívott minket. Ő Debreczeni Józseftől vár egyfajta "feloldozást", s még nem döntötte el, hogy hű marad-e az esküjéhez, vagy elmondja nekünk, amit tud.

- Ezek szerint nem kérnek bocsánatot?

- Nem. Folytatjuk a kutatást.