Szigorúan titkos tiszti legenda
"Debreczeni József nem dolgozott az állambiztonsági szolgálatnak, és nem írt jelentést senkiről. Tudom, mert nekem kellett volna beszerveznem." Ezt Berente Károly nyugdíjas rendőr alezredes, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-Főkapitányság egykori állambiztonsági elemzője nyilatkozta a Népszabadságnak azután, hogy a volt MDF-képviselő, publicista Debreczeni egykori tartótisztjeként nevezte őt meg a HavariaPress hírügynökséghez eljuttatott, a publicista állítólagos szigorúan titkos (SZT) tiszti múltjáról szóló, Kovács néven, géppel írt levél szerzője.
A volt főtiszttel Kecskeméten találkoztunk; a jelenleg a helyi nyugdíjasszövetséget vezető, csaknem húsz éven át tiszti állományban dolgozó Berente Károly azért vállalta az interjút, mert mint mondta, talán ő az egyetlen, aki tisztázhatja Debreczenit a vád alól: "ha beszerveztük volna, nem szólalok meg, mert fölesküdtem. De könyörgöm: nem szerveztük be!"
A kulákcsaládban felnőtt, vasesztergályosból lett titkos-
- Az egykori politikus Debrecenben járt egyetemre, s az ottani kollégák hívták föl rá a figyelmet. Tehetséges gyerek, mondták, nézzetek rá. Figyelőkartont állítottunk ki róla, s az én feladatom volt a tanulmányozása. Máig sem tudom, miért merült fel beszervezésének szükségessége, mindenesetre hosszú időn át gyűjtöttük az adatokat, amelynek része volt a személyes találkozó is 1980-ban - vezeti fel megismerkedésüket a nyugdíjas alezredes. - Az akkor tartalékos tiszt Debreczeni nem tudta, valójában miért "idézték be" a hadkiegészítő parancsnokságra, és miért vitatkoztam vele hosszasan az állambiztonság megítéléséről - emlékszik vissza a főtiszt, akitől Debreczeni most szombaton tudta meg, hogy mi is történt valójában. (Miután a HavariaPress felkereste az alezredest, Berente felhívta Debreczenit, hogy hozzájárulását kérje ügye tisztázásához.) A volt parlamenti képviselőt hajdanán annyira pozitívnak ítélték az értékelések, és Berente maga is olyan fokú tiszteletet kezdett érezni iránta, hogy már a találkozó előtt elhatározta: nem engedi, hogy a szolgálat rátegye a kezét. Emiatt a jellemzésben azt írta: autoriter, bátor és őszinte személyiség, magatartásában, gondolkodásmódjában önálló, véleményét tárgyi tudására alapozza; álláspontját képes védeni. Hálózati funkcióra alkalmatlan. Ezt az értékelést a főnökei el is fogadták.
Közben Berente Károlyt áthelyezték: értékelőtisztként dolgozott tovább 1990. március elsejéig; a beérkező információk minősítése, értékelése, elemzése és továbbítása volt a feladata a BM központi szerveihez. Ez egyfelől kizárja, mondja, hogy saját hálózatot tartson fenn (vagyis nem lehetett tartótiszt), másfelől e beosztásából, rálátása volt valamennyi ki- és bejövő információra és hálózati személyre. - Egyetlen munkahely-változtatás sem történhetett a tudomásom nélkül - állítja, vagyis érvelése szerint Debreczenit egyetlen társszerv sem foglalkoztathatta Kecskeméten az ő tudomása nélkül. - Akkoriban a cég nem zsibvásár volt, kőkemény szabályok szerint dolgoztunk - mondja Berente.
"Több sebből vérzik" az ügynökvád alapjául szolgáló levél is (amelyet a HavariaPress nem kívánt lapunk rendelkezésére bocsátani, ám amelyből érdekes módon a Hír TV-ben neveket is idéztek). A február 22-i(!) keltezésű levél szerint, amelyet Berentének átadtak, Debreczenit terhelő adatokkal - "intim kapcsolatot alakított ki egyes tanítványaival" - szervezték be ügynöknek, majd a Bács-Kiskun megyei állambiztonsági szerv állományába került, mint SZT-tiszt, D-072-es fedőszámmal.
"Intim kapcsolatai miatt a kiskunmajsai középiskola egyik tanárának valóban távoznia kellett, ám akkor Debreczeni még nem is tanított ott. A kompromittáló adatok alapján beszervezettekből pedig legfeljebb titkos megbízott lehetett, SZT-tiszt soha. Nem létezett továbbá D-072-es fedőszámú tiszt sem Bács-Kiskunban: öszszesen 46 nyílt, egy titkos, 24 szigorúan titkos tiszt dolgozott a megyében; az SZT-k az "AD" jelzést használták, a D jelzés a központi állományra utal. Amúgy a fedőszámok beosztásokhoz, nem személyekhez kötődtek - állítja Berente. Mint szombati számunkban megírtuk, a központi tiszti állományban használták a D-072-es fedőszámot, ám a "tulajdonosa", Debreczenivel ellentétben, 1925-ben született.
A névtelen levél szerint Debreczenivel annyira meg volt elégedve Neiher László ezredes, a megyei főkapitányság állambiztonsági helyettese, hogy 1990 elején (vagyis öt évvel a nyugdíjazása után, az állambiztonsági szolgálatok megszűnésekor... - emlékeztet interjúalanyunk) főhadnaggyá, tartótisztjét, Berente Károlyt pedig alezredessé léptette elő.
"1990 elején, nem előléptették, hanem leszerelték a tiszteket. A megyében mind a tizenkilencet én szereltem le" - fogalmazott Berente (ennyi státus volt betöltve a 24-ből), akit valóban előléptették alezredessé, de csak 1994-ben. Továbbá: a levél állításával ellentétben Debreczeni nem az állambiztonsági szervek utasítására lett az MDF alapító tagja: Lezsák Sándor győzte meg. "Ezt onnan tudom, hogy olvastam a beszélgetéseik leiratát" - vallja a volt elemző. A nevek és beosztások említése, a gimnáziumi diákaffér ügyének ismerete, sőt még az elkövetett hibák is arról árulkodnak a volt főtiszt szerint, hogy profi munkáról van szó. "Ha valakinek operatív csapdát akarnék állítani, körülbelül ugyanilyen levelet írnék" - érzékelteti a nyugdíjazott alezredes, hogy a szerző pontosan tudta, hogyan kell zömmel valós információkat tendenciózusan csoportosítani. "Egyetlen dologgal nem számoltak a legenda kiagyalói: azzal, hogy beszélni fogok" - állítja az alezredes búcsúzáskor.
