Kiből szól az angyal?
"Hetenként egyszer voltak a betegbemutatók. A stáb összegyűlt, és mindenki beszámolhatott azokról a nehézségekről, amelyeket nem tud megoldani. Én, az externista diák is bemutattam egy gyereket, akit sehogy sem tudtam a lépcsőn járásra megtanítani. Mindig összecsuklott, a végén már sírt, ha meglátta a kis hordozható falépcsőt. A főorvos odadöcögött a gyerekhez.
- Illés! - mondta mély, prófétai hangon. - Nagyszerű gyerek vagy te, Illés. Nagyszerű gyerek! Csodálatos gyerek! - Egy ujjával megérintette a vállát. És egyre jobban felemelte a hangját:
- Átmész. Átmész! Átmész!!! És Illés átment.
Akkor világossá lett számomra, hogy mit érek ebben a szakmában. Titokban már a főorvos majdani utódjának láttam magam. Elhatároztam, hogy nem foglalkozom többet mozgással. Ezután ahhoz sem volt kedvem, hogy az eddigiek szerint bejárjak az intézetbe. A Szőlő utcai javítóintézetben szívesen fogadott Adonyi Jenő igazgató. A főorvosnak beszámoltam a terveimről. Hallgatott. Eljött az utolsó medikus óra, amin még részt vettem. Előadás közben a főorvos egyszer csak elhallgatott, és váratlanul hatalmasat csapott az asztalra.
- Ez a barom Popper! - dörögte. - Elcserélt engem Adonyi Jenőre!
Haláláig nem állt velem szóba."
(Popper Péter: Holdidő).
A főorvos, Pető András. Az utóbbi időben leginkább a kialakult állapotok miatt elhíresült, egyébként világhírű Pető Intézet alapítója. Máig nem levédett, de hungarikummá nyilvánított módszerét ma már a világ számos pontján alkalmazzák; magyar konduktorok dolgoznak világszerte. Hogy pontosan mi húzódik a mostani, mára már egészen elmérgesedett belső vita mögött, arról minden oldal mást gondol. Ami bizonyos, ahogy a fenti idézet is mutatja: Pető András karizmatikus, sokszor ellentmondásos személyisége máig kihat az intézetre, s ennek bizonyosan része lehet abban a harcban, ami a "belső", illetve "külső" csoportot egymás ellen fordította.
Hogy lehet, hogy az egykor virágzó intézmény ma anyagi nehézségekkel küzd, jól fizető külföldi gondozott már alig-alig jön, s az egykor komoly szakembernek tekintett konduktorok gyerekvigyázóként adják el magukat? Vajon az okok feltárására törekvő vagy a vádak szerint egy agresszív, nyerészkedni akaró kuratórium miatt alakult ki mára botrányos helyzet az intézetben? Miközben több vezető épp aggályos gazdasági ügyei miatt kényszerült távozni az intézetből. Azok ugyanis, akiknek mindez köszönhető, s akik jelentős hasznot húzhattak az intézményből, ma már nem is dolgoznak a Pető Intézetben.
Február elsejével új főigazgatót nevezett ki az intézmény kuratóriuma a Pető Intézet élére. Innen indult, legalábbis a nyilvános "csata" a testület és a főiskolai tanács között, amely valóságos botránnyá duzzadt. A korábban menesztett főigazgató helyére pályázók közül kiválasztott Makói Zitát ugyanis az intézet nem fogadta el legitim vezetőnek. Három, szerintük rendkívül súlyos, az autonómiájukat sértő szabálytalanság miatt: 1. A kuratórium az ő megkérdezésük nélkül döntött; 2. Makói Zitának nincs szakmai végzettsége, tapasztalata, ami az eredeti kiírásban feltételként szerepelt; 3. A nyertes 65 évnél idősebb, ami szintén kizáró tényező. A gyermekorvosi végzettségű pályázó megítélésében az is "fekete pont" volt, hogy először titkárnak jelentkezett, s onnan avanzsált a főigazgatói várományosi pozícióba. Szerintük egyébként a kuratórium felállása is szabálytalan: az előírás ellenére a korábban komoly anyagi segítséget nyújtó Nagy-Britanniának ugyanis nincs delegáltja a testületben.
A Pető Intézet Főiskolai Tanácsa akkor úgy döntött: megbízásából a vezetői feladatokat ideiglenesen a képzési és tudományos, valamint az orvos főigazgató-helyettes, továbbá a gazdasági igazgató együttesen látja el. Bezárták a főigazgatói szobát, Makói Zitát pedig nem tekintették, s a mai napig nem tekintik legitim vezetőnek. Az ügyben nemcsak saját jogászuk, de Kolláth György alkotmányjogász is segítségükre sietett, állást foglalt: "Kívül-belül azt látni: ez a kuratórium úgy bánik a főiskolával, mint gyarmatosító a bennszülöttekkel. Annak eldöntése, hogy ki lesz a főiskola főigazgatója, nem pusztán a kuratórium tetszésén múlik."
A kuratórium vezetése viszont az oktatási tárcánál, illetve a miniszterelnöknél kért igazolást arra, hogy törvényesen járt el. Válaszként a tárca vezetője főiskolai címet adományozott Makói Zitának, Gyurcsány Ferenc pedig kézjegyével látta el a főigazgatót megerősítő okmányt.
Időközben a munkaügyi bíróság jogerős ítélettel visszahelyezte a tavaly nyáron menesztett főigazgatót, azaz néhány napra már két vezetője is volt az intézménynek.
Az ítélet napján a kuratórium vezetője - más megoldást nem látva - két lakatossal és Makói Zitával az oldalán bejutott a főigazgatói szobába. A főigazgató asszony nyelvet öltött a jelenlévőkre, az incidenst megörökítő operatőrt a sarokba lökték.
Nem sokkal később azonban Kozma Gyuláné, a pernyertes vezető viszszalépett, mondván megegyezett a kuratóriummal, így nem tart igényt a főigazgatói székre. Hogy mi történhetett? Miért hagyta magára egyetlen szó nélkül azokat, akik mindvégig kitartottak mellette? Erre hivatalos válasz egyelőre nincs. Két SMS adhat némi információt: az egyikben a pernyertes anynyit ír, hogy "nem volt más választásom". "Kozma Gyuláné 40 milliót kapott" - üzeni a másik.
A Pető Intézet 1994-ben vette föl az alapítványi formát, s lett állami fenntartású felsőoktatási intézményből civil szervezet. Erre azért volt szükség, mert a brit kormány által felajánlott tekintélyes adományt csak így használhatták fel. Állami intézménynek nem adták volna. Közalapítványként külső kuratóriumot kapott az intézet, miközben megmaradt a belső irányító szerv, a főiskolai tanács is. A támogatásokból megújult az intézet Villányi úti létesítménye, cserébe pedig az angol páciensek gyógykezelését az itthoni konduktorok jelentős kedvezményekkel végzik. Ez a szerződés - úgy tudjuk - március 31-én lejár.
Az idők során három különböző kuratórium irányította az állami pénzből és magánadományokból működő intézményt, a belső munkatársak által választott főiskolai tanács vezetői szerint többé-kevésbé zökkenőmentesen. 2004-ben új kuratórium állt föl Ferenci Tibor vezetésével, és a konfliktusok is nagyjából innentől datálhatók. Az intézet szakmai, gazdasági, képzési vezetői hatalmi arroganciáról beszélnek. Demeter Katalin, tanszékvezető főiskolai tanár a kuratórium hozzá nem értésén is háborog: a testületben szerinte rendre olyan viták folynak, amelyek szakmailag felfoghatatlanok.
- Arról, hogy egy-egy gyermek képzése drága, vagy hogy bekényszerítjük őket az iskolapadba, szakmailag is sértő. Fogalmuk sincs, hogyan folyik ez a komplex gondozás. Míg máshol heti pár órában foglalkoznak a gyerekekkel, itt van olyan, akit huszonnégy órában látunk el. Támogatás pedig mindegyik kicsi után jár, így azt mindenképp kifizetné az állam, legfeljebb több helyre, megosztva kerülne - mondja a tanár. Úgy vélik, a kuratórium ahelyett, hogy támogatót, pénzt szerzett volna, csökkentek az intézet forrásai, és a szakma megalázása folyik.
A kuratórium viszont azt állítja: alapvető változásra van szükség: a belterjes szervezet frissítésére éppen a Pető-módszer védelmében.
Ferenci Tibor, a kuratórium elnöke szerint minden egyes lépésük jogszerű volt. A tanács véleményezésére nem volt szükség, különleges elbírálásra pedig joguk van a kort és a tanári státuszt illetően. A testület legitim, hisz az angolok elvesztették érdeklődésüket és nem tartottak igényt a kuratóriumi helyre. Kozma Gyuláné pedig maga kezdeményezte a megegyezést, egyetlen percet sem akart már az intézményben eltölteni. Mindaz, amit tettek, a sok éve fennálló sajátos érdekviszonyokon alapuló rendszer felszámolása érdekében történt. Ami pedig Kolláth György véleményét illeti, ő jelentős összegű tanácsadói megbízást kapott a főiskolai vezetéstől - állítja Ferenci Tibor.
Abban, hogy a hangvétel nem volt mindig megfelelő, vagy, hogy kikérhették volna a főiskolai tanács véleményét, a kuratórium elnöke is elismeri: van némi igazság. Jogi kérdésekben azonban szerinte a bíróság hivatott dönteni, a főigazgató kizárása viszont semmiképpen sem módszer. Annak pedig, amit az utóbbi három, a Főiskolai Tanács által Ferenci Tibor szerint önkényesen kinevezett vezető "művelt", beláthatatlan a következménye: az ugyanis, hogy az aláírásukat milyen minőségükben adták, vagy kötöttek szerződéseket, senki sem tudja, de még az okirat-hamisítás vádja is megáll.
Ferenci Tibor több milliós károkról, teljességgel átláthatatlan gazdálkodásról, s képtelen helyzetről beszél. Ő azt mondja: hiába kértek bármikor, bármilyen kimutatást, pénzügyi adatot a vezetőktől, azt mindig megtagadták tőlük. Szakmai döntést pedig a testület sohasem hozott.
- Úgy indult a kuratóriumi munka, hogy rendet akartunk tenni, de ezt folyamatosan mindenki megakadályozta. Mindinkább az volt az érzésünk, hogy a vezetők egyáltalán nem akarják, hogy bárki belelásson a működésükbe. Képtelen helyzet, hogy a kuratórium, mint munkáltató, hiába kéri, mutassák meg, mennyi egy konduktori fizetés, vagy egy gyerek étkeztetésének költsége - mondja az elnök. Mikor a kimutatásokhoz hozzájutottunk, kiderült, hogy a volt főigazgató például helyettesével engedélyeztette, ellenjegyeztette saját fizetésemeléseit, kiutalásait, s a gyakorlat működött visszafelé is. A bérköltségekre ment az állami támogatások nagy része. Az, hogy Kozma Gyuláné megbízását végül amiatt mondtuk föl, mert egyhetes hiányzását egyáltalán nem tudta elszámolni, nyilván csak a jéghegy csúcsa volt - állítja Ferenci Tibor, aki szerint a vezetés sokkal inkább devalválta, szétforgácsolta a Pető-módszert, minthogy megóvta volna. - A gyermekétkeztetés vagy a külföldi konduktorok képzése is teljességgel átláthatatlan volt, vagy az, hogy miért csökkent le drámaian, főleg a külföldi gondozottak, de a magyar gyerekek száma is. Miért engedték, hogy a módszert már a világon csaknem kétszáz helyen oktathassák, s csak az elmúlt időszakban az ide érkezők száma a korábbi százhúsz helyett manapság mindössze tíz? - kérdezi a kuratóriumi vezető, aki szerint oda jutott az intézet, hogy vissza kell utalni az állami normatívát, mert nincs elegendő gyerek.
A visszásságok következménye várhatóan büntető-feljelentés lesz. A kuratórium elnöke szerint ugyanis az önkényesen kijelölt hármas vezetési gyakorlat odáig jutott, hogy az egyik, most elbocsátott vezető már a fölmondás után mintegy kétmillió forintos kiutalási megbízást adott, a pénzt pedig saját magának címezte. Az elbocsátott szerint viszont ez jogos kiutalás volt, mert egy tíz hónapos pályázati munkáért kapta, havonta 200 ezer forintot, amit egy összegben március elején vehetett fel.
Ferenci Tibor visszautasít minden ingatlanspekulációra, politikai cselszövésre vagy konkurenciaharcra utaló feltételezést. - A Villányi úti ingatlanba épp félmilliárdos beruházást tervezünk, szó sincs az értékesítésről. Most négy feladatunk van, amit azonnal meg kell tenni: meg kell alapozni a módszer levédésének feltételeit, azaz az eljárás lényegét, majd le kell védeni, illetve valamilyen módszert ki kell dolgozni, hogy Pető András "gyógymódja" mérhető legyen, amivel igazolni lehet ennek hatékonyságát - mondta a kurátor. (Információink szerint voltak erre vizsgálatok Németországban, ezek eredménye pedig mind a Pető Intézetben, mind a birminghami intézetben megvannak.) - El kell érni, hogy az intézet a Pető-módszer Mekkája legyen, a legmagasabb szintű munkával, képzéssel és a konduktorok kiközvetítésével. Ez az, amit meg kell óvnunk - mondja az elnök. Azaz megszüntetni például azt a gyakorlatot, hogy bébiszitterként módosabb családokhoz ajánlkozzanak, s menjenek képzett konduktorok. Hasonló szakemberek esetében, mint ők, a világ bármely más pontján ilyesmi elképzelhetetlen lenne.
Arról, hogy ma a módszer pontosan mennyit ér, választ csupán egyetlen adat ad: induló vagyonon belül a konduktív nevelési módszer értékét 1990. január 1-jén az Arthur Andersen and Co. által készített értékbecslés 120,5 millió dollárra becsülte. Ez pedig, úgy tudjuk, a közalapítvány tulajdona.
Az intézményhez méltatlan botrányt miként lehetett volna elkerülni? Akárcsak a szakmai vezetőket ért sorozatos sértéseket, amelyek megnehezítettek mindenfajta lehetséges együttműködést az egyébként változtatni akarók között? "Külsők" és "belsők", a kuratórium és a szakmai vezetés kölcsönösen hánytorgatja fel egymásnak: meg sem hallgattak minket. Így a valós kép kívül állók számára nemigen látható.
Az azonban biztos: az intézet szakszervezete szolidaritási mozgalmat indított, amihez a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete is csatlakozott. Minden munkatárs zöld szalagot hord, az intézet falain óriási transzparensek hirdetik: nem fogadják el az új vezetőt. Csuka Pál szakszervezeti vezető szerint nem hátrálnak meg. Makói Zita kinevezését soha nem fogadják el... Makói Zita pedig azt mondja: ő nem ragaszkodott eddig sem a székéhez, ahogy most sem. Ha nem tudnak együtt dolgozni, önszántából föláll.
"- Az a legfontosabb, hogy az ember a sorsa szerint éljen.
- Honnét tudhatja, hogy mi a sorsa?
- Onnét, hogy megteszi, amire konzekvensen unszolja valaki. Nem zárhatja ki, hogy egy angyal beszél belőle." - idézi Popper Péter Pető András szavait.
Az, hogy itt valójában kiből szól az angyal, külső szemlélőnek nem tiszte eldönteni. A makacsságban, ellenállásban és unszolásban azonban továbbra sincs hiány...