A tanácskozáson Angelusz Róbertmegállapítása robbantott ki vitát. A szociológus szerint egészen 2002-ig nem volt nálunk érdeklődés az úgynevezett rejtőzködő vagy láthatatlan szavazók iránt. A legutóbbi választásokon azonban valamennyi nagy közvélemény-kutató intézet erősen túlbecsülte a Fidesz esélyeit, s ebben a szóban forgó szavazói réteg magatartása volt a döntő, amelyet rendkívül nehéz tudományos módszerekkel megközelíteni.

A Medián két kutatója, Hann Endre és Karácsony Gergő szerint a rejtőzködő és a láthatatlan szavazó alakja a szociológiában túl van misztifikálva. Saját 2002-es eredményeikre hivatkoztak, amelyeket a legjobbnak minősítettek a rendszerváltás óta. Szerintük az ő hibájuk négy esztendeje nem az volt, hogy túlbecsülték a Fidesz esélyeit, hanem az, hogy alábecsülték az MSZP-it. Ma még nehezebb az előrejelzés, mint 2002-ben, mondották. Biztosnak csak az látszik, hogy kevesebben mennek el szavazni, mint négy éve, így sok függ attól, hogyan tudják a pártok mozgósítani a választókat.

Stumpf István, a Századvég-Tárki részéről ugyancsak annak a véleménynek adott hangot, hogy a részvétel aránya a mostani választáson minden korábbinál nagyobb jelentőségű lehet. Vizsgálataik szerint ma kevesebben vannak a rejtőzködő, illetve a láthatatlan szavazók, mint 2002-ben. A Századvég-Tárki elemzései azt mutatják, hogy az MSZP csak akkor maradhat kormányon, ha az SZDSZ is bejut a parlamentbe.

A Szonda Ipsost képviselő Závecz Tibor szerint az egyéni képviselői körzetekben mutatkozó Fidesz-előnyt az utóbbi időben minden területen erősödő MSZP akkor tudja ellensúlyozni, ha az SZDSZ bejutása esetén egy, ellenkező esetben négy-öt százalékkal szerezne több szavazatot. Ám az utóbbi időben növekszenek az SZDSZ esélyei.

Manchin Róbert (Gallup) szerint viszont most a Fidesz vezet minimális előnnyel, míg az SZDSZ „alulról veri a lécet”.