Visszajön a haramiakormány?
Merthogy - számos "független" elemző és buzgó kampányiparos feltételezéseivel szemben - nem az az áprilisi választás igazi kérdése, hogy adócsökkentés vagy sem, egységes adókulcs vagy családi adózás, otthonteremtés vagy fészekrakás, viszszaállamosítás vagy privatizáció, centralizált vagy versenyelvű egészségügy, kettészakított vagy újraintegrált társadalom, noha persze ezek fontos kérdések, amelyekről más alkalommal magam is elmélkedem. Nem ezek az alapkérdések, mert - szemben a köztársasági elnök állításával - van olyan szereplő a politikai színpadon, amely, ha az országot nem is, de a magyar jogállamot bizonyosan romba dönteni készül. Az alapkérdés az: visszatér-e a hatalomba a haramiakormány, melynek szereplőit oly találóan ábrázolta a HVG emlékezetes címlapja. A címlap egyik szereplőjét már jogerősen elítélte gazdasági visszaélésért a bíróság, a többiek viszont a hatalomba készülnek.
Négy leleplezés tanúi lehettünk az elmúlt hetekben. Dr. Kende újabb botránykönyve, amelyet divat szidni és nem olvasni, számos, sokunk ízlésével nehezen összeegyeztethető fejtegetést tartalmaz Orbán személyiségéről, ami érthetővé teszi a viszolygást, csakhogy fontos tényeket is elénk tár. A szőlőtelepítési pályázatokkal kapcsolatban például megdönti Orbánék védekezését, miszerint normatív támogatásról volt szó, melyet minden pályázó megkapott. Kende dokumentálja, hogy számos pályázó nem kapta meg, s az elutasítást a keret kimerülésével indokolták. Orbánék tehát más magyar szőlősgazdák rovására jutottak hozzá a költségvetési pénzhez. Megmutatja, hogy ha nem is a legtöbb, de a második legtöbb pénzt Orbánék cége kapta, messze többet, mint a további kedvezményezettek. Így használta Orbán családja gazdagodására a miniszterelnöki hatalmat, derül ki a könyvből. Az Élet és Irodalmat a "Fidesz-cég" és a "taggyűlés" szavak pontatlan használata miatt annak idején perelték, Dr. Kendét viszont nem perlik. Ebből aligha következtetünk másra, mint hogy helytállók a könyvében elénk tárt adatok.
A második leleplezés a Postabank-konszolidációról szóló 2000-es Kehi-jelentéstervezet nyilvánosságra kerülése. Évek óta hallani a hozzáértőktől, hogy a Postabankot "túlkonszolidálták", de ez mindeddig csak szóbeszéd volt. Most nemcsak egy becslést ismerünk meg arról, hogy mennyi közpénzt síboltak ki, hanem neveket is, hogy kihez. A nevek között ott van az Orbán család egyik tokaj-hegyaljai üzlettársa és más "Fidesz közeli" személyek. Íme, az Országimázs Központ, a tizenkét állami gazdaság meg a Millenniumi Park után még egy adalék, hogy miként használták fel Orbánék a baráti kör vagyonszerzésének előmozdítására a miniszterelnöki hatalmat. Így működött a haramiakormány 2002-ig, amikor valakik (Orbán kifejezésével) "kiragadták a kezükből a kormányrudat", vagyis a választók elvették tőlük az effajta gazdagodási lehetőséget.
A miniszterelnöki hatalmat most vissza kellene szerezni. Ennek eszközeiről szól a harmadik és negyedik leleplezés. Kezdjük a szerverbetöréssel. Három tényt tudtunk meg. Megjelent a Magyar Nemzetben - abban a lapban, amely a D-209-es ügy óta intenzív, nevezzük így, információs együttműködésben áll a Fidesszel - Hiller István kampányanyagainak számos eleme, e lapban egyedülálló módon: színesben nyomtatva. Szokás szerint nem szóltak arról, hogy honnan jutottak hozzá. Néhány nap elteltével kiderült, hogy a Fidesz egyik számítógépéről feltörték az MSZP kampányába bedolgozó vállalkozás szerverét, és tizenegy órán keresztül töltöttek le belőle hatalmas mennyiségű titkos dokumentumot, köztük a Magyar Nemzetben közreadottakat. Időközben már azt is tudni lehet, hogy három munkatársat felfüggesztettek, s egyikük korábban Rogán Antal közvetlen munkatársa volt. Előkerült az az információ is, hogy néhány nappal korábban betörtek az MSZP budafoki kerületi irodájába, és - minden egyéb értéket ott hagyva - elvittek egy számítógépet, amelyben a sértett szerint benne volt az a kód, amellyel a feltört szerverbe be lehetett jutni. Ezekből az elemekből az a kép áll össze, hogy a betörés útján megszerzett budafoki gépből eltulajdonított kóddal a Fidesz kampánystábjának szakemberei betörtek a szerverre, és az onnan megszerzett adattömegből a talán legkevésbé fontosat, de leglátványosabbat megjelentették a Magyar Nemzetben, a fontosabbakat pedig - például a miniszterelnök kampányrendezvényeinek tervét - a maguk kampányának alakításában hasznosítják. Hogy ez valóban így volt-e, jó esetben a rendőrség tudja igazolni. Amit biztosan tudunk, az az, hogy a Fidesz előbb azt állította, hogy a szükséges kódot nyilvános honlapon találták, majd azt, hogy e-mailen kapták (de sem a honlapot, sem az e-mailt nem tudták felmutatni). Az az állítás is megdőlt, hogy a Fidesz kampányát akarja az MSZP megbénítani azzal, hogy a rendőrség lefoglalja a kérdéses számítógépet (hiszen nem a Fidesz-központ, hanem a parlamenti frakció egyik számítógépéről van szó). Eleinte túlbuzgó, ismeretlen aktivisták csínyeként állították be, aminek eredményét a Magyar Nemzetben olvashatjuk. Derítse ki a rendőrség a tényeket - mondják a vezető Fidesz-politikusok, ők maguk semmiért sem felelősek. Miközben Orbán deklaráltan nem hajlandó a "bulvártémával" foglalkozni, legutóbb kedveskedve "kukkolásként" aposztrofálta azt, Áder, Pokorni, Rogán összevissza beszél, és bagatellizálni igyekszik a rendszerváltást követő magyar politikai élet legnagyobb botrányát.
A negyedik leleplezés: az MDF-es vetélytárs megzsarolása is arra utal, hogy a Fidesz maffiaként működik. A zsaroláson kapott képviselőt a Fidesz gyorsan kizárja, hogy lokalizálja a kárt, de igen nehéz lenne elhinni, hogy a történet egyedi. Az MDF szerint sokfelé próbálkozik ilyesmivel a Fidesz, s a cselekmény a Fideszben uralkodó szellemiségről tanúskodik.
A Fidesz vezetőinek, akik a párt aktivistáit, képviselőjelöltjeit feladataikkal megbízzák, eszébe sem jut, hogy bármelyikük felelős volna a történtekért. A kérdés az, hogy a választóknak eszükbe jut-e. A Fidesz már régen nem létezőnek tekinti a demokratikus politikai élet normáit, aminek a háromhetenkénti ülésezés, a Simicska-féle APEH és a kétéves költségvetés után a legszebb példáját kétségtelenül a köztársasági elnök választáskor szolgáltatta, amikor gátlástalanul sértették meg a titkos szavazás alkotmányos elvét. Most újra, és minden eddiginél világosabban megmutatták: az emberek mindennapi életének azokat a normáit sem tartják tiszteletben, amelyeket a magyar polgárok azért tiszteletben szoktak tartani. A kérdés ezután az, hogy a mindentől megcsömörlött választók ezt is elnézik-e neki, és visszaengedik-e a hatalomba a haramiakormányt.
