Az alapprobléma az ipari forradalom idejére datálódik. Akkor kezdte az emberiség egyre növekvő mennyiségben használni a kényelmes fosszilis energiát, a légkörbe juttatva a felmelegedést okozó gázokat. A több évszázados viszonylagos kényelem árát már egy ideje fizetjük aszályok, felhőszakadások, olvadó jégtakarók, terjedő sivatagok formájában. A nem kívánt folyamatok megállítása érdekében nemzetközi egyezmények születtek, kevés tényleges eredménnyel. A lendületesen fejlődő Kína elképesztő mennyiségben használ fel szenet, kőolajat, és nem kívánja mérsékelni az étvágyát. Amerika sem mond le az országúti cirkálókról a kevesebbet fogyasztó kisautók javára. Terjed az atomellenesség, ahol lehetne, ott sem kell vízenergia.

A Kárpát-medencében pedig arról gondolkodunk, miként lehetne csökkenteni a helyi hatásokat. A VAHAVA-program irányítói szerint először szakmai, politikai és társadalmi konszenzus kell ebben a kérdésben.

Talán most kiderül, van-e olyan fontos kérdés, amiben mi magyarok konszenzusra tudunk jutni.