A háromszáz éves iskola alkonya
Magyargencs 600 lelkes kis-település a Kemenesalján. A Veszprém megyei község valaha szebb napokat látott, a múlt század harmincas éveiben még a környék közigazgatási központja volt 1854 lakossal. Veisz Endrétől - aki tíz éve igazgatja az általános iskolát - megtudtuk, Magyargencsen az alapfokú iskolát 1706-ban az evangélikus egyház alapította, később aztán egy katolikus iskola is működött a községben. A második világháború után a két felekezeti intézményt összevonták állami iskolává.
A tanácsi rendszerben itt volt a körzeti iskola központja, a kilencvenes évektől mostanáig pedig a szomszédos Kemeneshőgyésszel közösen működtették az általános iskolát.
- Öt évvel ezelőtt még közel száz gyerek járt ide, ma csupán hatvanhat - mondja az iskolaigazgató. - Ráadásul az idén tizennégy nyolcadikos ballag el, a helyükre viszont csak hat első osztályos iratkozna be. A következő évek sem ígérnek fordulatot: évente négy-öt gyerek születik a faluban. A gyereklétszám fogyása részben a település hanyatlásának a következménye. Húsz évvel ezelőtt még termelőszövetkezet és állami gazdaság is működött a faluban, ma az önkormányzati intézményeken kívül csak egy kis fűrészüzemben akad munka. Az elmúlt tíz évben koncentrálódtak a rendszerváltás után szétosztott földbirtokok, ma hat-hét gazda tud megélni a faluban a mezőgazdaságból. Az emberek többsége a környező városokba jár dolgozni, nem tudjuk itthon tartani a fiatalokat.
Magyargencsen évek óta egymásnak feszülnek az indulatok az iskola miatt. Az idősebbek, és azok, akik már kitaníttatták gyermekeiket, régóta követelik, hogy az önkormányzat ne költsön erején felül a kihasználatlan intézményre. A gyermekes szülők viszont azzal érvelnek, hogy a falu jövője kerül veszélybe, ha helyben megszűnik az oktatás. Akadnak, akik bíznak azokban a kampányígéretekben, amelyek szerint az állam majd segítséget ad ahhoz, hogy minden településen működhessen alapfokú iskola.
Tény, hogy a most zajló választási kampány során az SZDSZ kivételével valamennyi párt zászlajára tűzte a "minden faluba iskolát!" jelszót. A tervek részleteiről vajmi keveset lehet tudni, miközben a kistelepüléseken élők fájdalmas utóvédharcot folytatnak meglévő intézményeik megtartásáért. Többnyire sikertelenül.
- Úgy tűnik, az elmúlt évek komoly anyagi áldozatai hiábavalónak bizonyultak - mondja Hári Tibor. - Pedig kétszer is több millió forintos hitelt kellett fölvennünk, hogy megmentsük az iskolát.
Magyargencs közel 90 millió forintos költségvetéséből negyvenmilliót az iskola fenntartása visz el. Az iskolai büdzséből csupán 25 millió forintot tesz ki az állami normatív támogatás, a másik 15 milliót a két önkormányzatnak kell állnia.
- Ebből évi nyolcmillió forint jutott ránk - mondja a magyargencsi polgármester. - Ezt a pénzt éveken át máshonnan kellett elvennünk. Így például hosszú ideje nem jut forrás fejlesztésekre, beruházásokra, egyre kevesebb szociális segélyt tudunk fizetni, pályázati önrészre sem futja. Pedig épp szennyvízberuházás előtt állunk, amihez legkevesebb 15 millió forintos önrészt kellene előteremtenünk.
Az iskola bezárásáról folytatott helyi polémiát végül Kemeneshőgyész önkormányzata oldotta meg: az elmúlt ősszel határozatot hoztak arról, hogy 2006 nyarán kilépnek az iskolafenntartó társulásból. Ezzel a lépéssel kényszerhelyzetbe hozták a magyargencsieket is, hiszen egymagukban nem tudják fenntartani az intézményt. Az iskola nyárig még működik, utána valószínűleg a kilenc pedagógusnak és a takarítónőnek megszűnik az állása. Az 57 éves Veisz Endre azt mondja, esélyük sincs arra, hogy elhelyezkedjenek: Pápán és környékén jelenleg több mint ötven állás nélküli pedagógust tartanak nyilván. A diákok sorsáról persze köteles gondoskodni a magyargencsi önkormányzat.
- Keresnünk kellett egy olyan környékbeli iskolát, amely hajlandó befogadni a tanulóinkat úgy, hogy nem kérnek hozzájárulást utánuk - mondja Hári Tibor. - Látszanak a megoldás körvonalai: a mezőlaki önkormányzat ugyanis fizetés nélkül vállalná a diákok átvételét abban az esetben, ha rajtunk kívül más kisiskolák is társulnának, és így legalább nyolcvan diákkal gyarapodna az intézményük. Kiszámították, hogy ebben az esetben már az állami normatíva is elég lenne az iskola működtetéséhez. Megjegyzem, még nem született döntés a kérdésben, továbbra is keressük a lehetőségét, hogy legalább az alsó tagozatot itthon tudjuk tartani.
Nem könnyű eldönteni, hogy a magyargencsi iskola minden áron való megtartása vagy a mezőlaki intézményhez való kapcsolódása járna-e több előnnyel a falu számára. Maguk a magyargencsiek is megosztottak a kérdésben, bár érezhetően többen vannak, akik súlyos csapásként élnék meg az iskola elvesztését. Szerintük ennek a lépésnek a hatására még kevesebb fiatal maradna meg a faluban. Mások viszont kedvezően ítélik meg, hogy az eddig az iskolára költött pénzt mostantól különböző fejlesztésekre lehetne fordítani. Néhányan attól is tartanak, hogy a megüresedő iskolaépületet semmire sem tudnák hasznosítani.
- A háromszáz éves intézmény bezárásának csak vesztesei lennének - állítja Hári Tibor. - Veszítenének a szülők, a diákok, a tanárok. A település büdzséje ugyan jobban állna, mégsem lenne okunk örömre.
