Figyeljünk a fogalmazásra: a háború előtti Irak eseményeit idézi. A NAÜ főnöke, a Nobel-békedíjas el-Baradei, akárcsak az ENSZ hajdan Irakban tevékenykedő fegyverzetellenőreinek főnöke, a svéd Hans Blix nem állítja, hogy a vizsgált ország atomfegyverkezik, csak azt, hogy ennek az ellenkezőjéről, az érintettek sunyisága miatt nincsenek hiteles bizonyítékok a kezében.

Ezen a ponton a két történet elválik - vagy éppen konvergál. Arra nézve tudniillik, hogy valami nem állítható nemlegesen vagy állítható igenlően, szükségeltetnek olyan titkosszolgálatok, amelyek a bizonytalanságot - a legteljesebb önkénnyel - bizonyossággá transzformálják, s onnantól a gépezetet már nem lehet megállítani. Onnantól háború van. Három évig dolgoztak a NAÜ felügyelői, hogy kiderítsék, volt-e valaha is atomfegyverkezési programja Iránnak, de nem jutottak semmire. Ergo kénytelenek voltak megfogalmazni egy gyanút. Erre "ráerősített" az Iránnal az EU nevében hosszabb ideje tárgyaló német-brit-francia trojka, mondván: feltételezésük szerint a nukleáris programnak létezik "katonai komponense" (azaz: valamilyen, akár halvány szándék atombomba előállítására), s hogy ez "bizalmi válságot" szült Iránra nézve. Most kéne jönni a titkosszolgálatoknak, de egyelőre nem bukkantak fel a láthatáron. A Nyugatnak (Amerikának) nincs kedve háborúzni, és erre oka van. Hiába keménykedik megint Cheney amerikai alelnök. Épp az kéne még csak, hogy az iráni klérus, amely amúgy is jelentős befolyással van az Irakban többségben lévő, választások útján legitimált síita testvérszervezetekre, ott vegyen elégtételt, ahol igazán fáj. Az iráni papi diktatúrának, amely valamiféle nemzeti elhivatottságból mindenáron regionális hatalommá akarja fejleszteni országát, sok eszköze van, hogy Irakot egy felekezeti háború fészkévé tegye.

De: az irániak egy általuk elkerülendőnek ítélt fejlemény, a teljes elszigetelődés felé tartanak. Nincs hatalom, amelyik támogatná jogi igyekezetüket az önálló urániumdúsításra. Szóba jöhető gazdasági-politikai szövetségeseik (Oroszország, Kína) egyike se akarja, hogy új atomhatalom szülessék. A NAÜ a lehető legkonokabbul kitart amellett, hogy Iránban semmilyen urándúsítás ne folyjék. Dúsítsanak az irániak, ha akarnak, de oroszföldön, orosz ellenőrzés alatt, ez látszik az egyetlen járható útnak most. Amit Putyinék találtak ki, éspedig "kecske-káposzta" alapon. Lehet, hogy ugyanők adtak volna valami kutatási egérutat is az irániaknak - végtére is minek az a sok nukleáris létesítmény, ha egyikben se folyik önálló munka, mindegyik csak Paks-értékű? -, de ez tegnap lekerült a napirendről. Az oroszok beálltak a "nullatolerancia"-sorba - bár nekem valami azt súgja, hogy ugyanők érdekeltek valami kompromisszumépítésben. Mely Irántól ugyan tetemes áldozatot követelne - ha nem is örökös, de hoszszú-hosszú évekre szóló lemondást az önálló "atomkutatásról" -, de valami cseretárgyat is. Oroszország részéről ez gazdasági, Amerika részéről politikai érdek.