A Fidesz napokig ragaszkodott például ahhoz, hogy a miniszterelnök-jelölti összecsapásra a kampánycsend beálltának előestéjén kerüljön sor, hogy az Orbán szerepléséről szóló értékelő szavak a döntésig már ne juthassanak a szavazók fülébe. (Végül az 5-ei időpontban maradtak.) A nemzetféltő nagymonológokhoz szokott vezért ismerve mindebben semmi meglepő nincsen, bár kétségtelenül nyugtalanító, ha valaki a nyilvánosság korlátozásával szeretne demokratát játszani. Minthogy a hazai jobboldal a dialógusoknál csak a programokban gyengébb, igazi öngólnak tűnik, hogy szakpolitikai vitasorozatot kezdeményezett "Minden olcsóbb - csak nálunk!" típusú diszkontüzeneteinek átbeszélésére. Láthatóan úgy okoskodnak, hogy jobb nem riválisuk orrára kötni idő előtt ágazati szintre lebontott elképzeléseiket az ország jövőjéről. Abból úgyis csak veszekedés kerekedne, a polgárokat meg csak összezavarná a sok ellenállítás. Ugyanaz a séma, mint a végső vita időpontja esetében.

A sunnyogás máshol is tetten érhető Orbánék magatartásában. Amikor Dávid Ibolya elsőként felvetette, hogy a kis pártok elnökei is szívesen jelen lennének a sorsdöntő programvitákon, a Fidesz - szokásával ellentétben - bősz bólogatásba kezdett. Erre Gyurcsány kérte, azért kétszemélyes vita is legyen, amit az MDF és az SZDSZ is elfogadható igénynek ítélt. A Fidesz viszont a mai napig nem adott világos választ arra, hogy Orbán végül is hajlandó-e szemtől szembe kiállni a jelenlegi kormányfővel. Talán úgy érzi, neki elég a négyes menet is, ha nem muszáj, nem erőlteti a "csúcstalálkozót". A Fidesz szakpolitikai víziói a mai napig nem ismertek.

Történtek ugyan erőtlen kísérletek a Fidesz háza táján arra, hogy legyen mit érdemi disputára bocsátaniuk most - de végül mind megfeneklett valahol. Először ott volt a Professzorok Batthyány Köre által jegyzett nemzetstratégiai iránymutatáshalmaz. Ez végül annyira félfeudálisra sikeredett, hogy egy politikai párt programjára semmiképpen nem emlékeztetett. A Navracsics Tibor stábja által készített cselekvési terv már minisztériumokra vetítve fogalmaz meg ugyan teendőket, de a kampányígéretek, szlogenek tartományába semmi sem szivárgott át e brosúrából. A mind kínosabbá váló programnélküliségről Orbán legutóbb nemzeti konzultációs turnéjával próbálta elterelni a figyelmet. A lázas kormányzati rákészülés háttérapparátusaként magát a népet mutatta fel, kik közül soknak a postacímét is lajstromában tudhatta körútja végeztével. Ezzel önmagában nincs is gond; az adatbázisok frissítése kötelező formagyakorlat a kampányfinis előszobájában, de nem ízléses ezt programalkotásnak álcázni.

Úgy tűnik tehát, a Fidesz afféle előre lekötött médiaszereplésekként tekint a nyilvános kampányvitákra. Konkrét és reális tervekről, megalapozott számításokról egy szót se (legutóbb a KSH-grafikonok köztévébeli mutogatása ellen emeltek szót). A jelenlét számít csupán, és a hatás. Minél meggyőzőbben nem elmondani, hogy mit is tennének majd kormányon. Aki mégis a programjukra kíváncsi, az kénytelen továbbra is "a sorok között televíziózni".