A kiút balra van
Az (éppen) kormányzó pártok pedig azt bizonygatják, hogy tevékenységük sikeres volt, az ország fejlődik, a helyzet javul.
Az igazság természetesen az, hogy a tagadhatatlanul meglévő negatív folyamatok elsősorban a politikai és gazdasági rendszer következményei. Abban szinte teljes egyetértés van a baloldalon, hogy a globális kapitalizmus előbb-utóbb megbukik, a rendszer összeomlása elkerülhetetlen. A kérdés kettős: hogyan éljük meg az összeomlási folyamat konfliktusait, és mi jön az összeomlás után. Elkötelezett baloldaliak számára természetes, hogy szocialista rendszer jön, de a szocializmus céljaiban nincs teljes egyetértés, amin nem kell csodálkozni. Furcsa is lenne, ha nem lennének viták a civilizáció létét veszélyeztető globális kapitalizmust meghaladni kívánó társadalmi formáció jellegéről, működéséről, s a hozzá vezető útról. Szerintem azonban a végső célt kutató és a rendszer kárvallottjain segíteni akaró baloldaliak összefogására van szükség, hogy mind a mában, mind a jövőben tenni tudjunk egy új típusú társadalomért.
A rendszerkritikus mozgalmak túlnyomó többsége támogatja azt a törekvést, hogy az államot a társadalom fölé rendelt szervből a társadalomnak mindenben alárendelt szervvé alakítsák. A mai globalizált kizsákmányoló rendszerben számos transznacionális tőkés társaság nemcsak az államhatalmat tartja teljes mértékben a kezében, de meghatározó gazdasági és politikai, például médiabefolyással bír. Ez azonban csak erősíti a fenti gondolat érvényét, hiszen a demokratikus ellenőrzés alól kibúvó politikai és gazdasági szervek társadalmi kontroll alá helyezése csakis az állam működésének demokratizálásával érhető el. A baloldalnak tehát már rövid távon is olyan politikára kell törekednie, amely csökkenti az állami bürokrácia és a gigászi erejű multik hatalmát, növeli az állampolgárok részvételét közös ügyeink intézésében, s amely elvezethet a közvetlen demokráciához.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy azoknak, akik hívei a rendszer meghaladásának, nem kell csöndben várniuk a szellemi barikádok mögé bújva. A polgári demokrácia adta lehetőségeket felhasználva rendszeresen és közérthetően be kell mutatni a kapitalizmus visszataszító és alantas praktikáit, a szegénység okait, a rendszer korruptságát. A bírálat azonban nem elég. Rá kell ébreszteni a választókat arra, hogy az általuk adott hatalmat vissza is lehet venni az alkalmatlan politikusoktól. Olyan javaslatokat kell kidolgoznunk, amelyek - bár rövid távon nem haladják meg a rendszert - mégis olyan irányba terelik a társadalom fejlődését, ami megkönnyíti a társadalom későbbi gyökeres átalakítását. Fel kell lépnünk a közszolgáltatások privatizációja ellen, szorgalmaznunk kell a dolgozók kollektív tulajdonosi szerepének növelését, a szövetkezeti mozgalom támogatását. A közösen megtermelt javak igazságosabb elosztásával, progresszívebb adórendszerrel, a magas jövedelmek és a profit megadóztatásával biztosítanunk kell az öregedő társadalom szociális békéjét. A termelés hatékonyságának növekedése miatt felszabaduló munkaerő számára munkát lehet biztosítani a közszolgáltatások bővítésével és a profittal kevésbé kecsegtető környezetvédelmi ágazatban. Hosszú távra tervezve kell megelőznünk az energiahiány és a környezetszennyezés okozta veszélyeket. Nem az olcsó munkaerő, hanem a korszerű, használható szaktudást adó oktatási rendszer teheti "versenyképessé" társadalmunkat. A jól képzett, sokoldalú tudással bíró szakmunkások több ágazatban is megállják a helyüket, így könnyebben találhatnak munkát maguknak. Az egészségügyi rendszer modernizációja, a társadalombiztosítási önkormányzatok újbóli felállítása pedig legalább olyan fontos, mint az autópályák építése.
A jó program segít a társadalmi befolyás növelésében, a parlamenti erőviszonyok alakításában. Felvetődik azonban a kérdés, hogy mit is kell tenni abban az esetben, amikor a neoliberális gazdaságpolitikát megvalósító "nagy" pártok vetélkednek egymással? A modernkori liberális szociáldemokrácia és a konzervatív, klerikális alapokra támaszkodó jobboldal küzdelmében a baloldalnak azokat az erőket kell támogatnia, amelyek nem a múltban keresik a megoldást, amelyek betartják és védik a demokratikus játékszabályokat, és kevesebb akadályt gördítenek a baloldali politika elé. Az egyre súlyosabb szociális, társadalmi és ökológiai konfliktusokkal terhelt helyzetből balra van a kiút - nálunk is és másutt Európában is. Le kell lepleznünk a hamis prófétákat, a báránybőrbe bújt farkasokat, meg kell újítani mozgalmunkat: "az úri szélben ez a föladat".
Amíg Franciaországban a konzervatív jobboldal elhatárolódik a Le Pen-féle fasisztoid pártoktól, addig hazánkban a baloldali jelszavakat eltulajdonító konzervatívok magukba olvasztották a szélsőjobbot, és egyfajta nemzeti-szociális kampánnyal próbálnak ismét hatalomra jutni. A baloldal nem felejtheti el azokat az éveket, amikor a neoliberális gazdaságpolitika kiszolgálása mellett csaknem visszacsöppentünk a Horthy-érába. A lengyel választások eredménye pedig egyértelmű figyelmeztetés volt. A hazai konzervatív jobboldalra jellemző antikommunista gyűlölet és a hatalomvágy bőven elegendő ahhoz, hogy belássuk: a társadalom demokratikus fejlődését akadályozná a Fidesz hatalomra jutása. Mi baloldali politikát képviselünk, ezért rövid távon is az a célunk, hogy a jelenleginél baloldalibb kormánya legyen hazánknak. Orbán Viktor "trónra" kerülése pedig alapjaiban gátolná a baloldali politikát.
A baloldal jövője az összefogásban rejlik. Vitáink és sérelmeink ellenére együtt kell működnünk mindazokkal, akik számára fontos érték a társadalom demokratikus fejlődése, a szociális különbségek csökkentése és az újfasizmus elleni fellépés. Össze kell fognunk azokkal, akik megszabadultak a személyi kultusz szektás béklyóitól és azokkal is, akik elég bátrak, hogy megtagadják a neoliberális politikát.
