Nyolckezes reformfutamok
A tévévitákon huzakodó politikusok minden különösebb nehézség nélkül egy asztalhoz ültek tegnap, és lényegre törő szakmai beszélgetést folytattak a magyar üzleti élet vezető képviselőivel. Még akkor is, ha jórészt nem tettek egyebet, mint hogy ismertették választási programjaik tartalomjegyzékét - a Berlinben tartózkodó Orbán Viktort helyettesítő Varga Mihály alelnök pedig a kampányban elhangzott gondolatokat összegezte, mert programot a Fidesz csak március 19-én hirdet. Drámai újdonság így nem hangozhatott el az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham), a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) és a Joint Venture Szövetség (JVSZ) fórumán. De egyszerű kampányállomásnak sem tekinthették a rendezvényt a politikusok és szakértőik, hiszen a vendéglátó szervezetek tagvállalatai hatszázezer embernek adnak munkát, a magyar bruttó hazai termék (GDP) háromnegyedét, az export és a külföldi befektetések nyolcvan százalékát adják. Márpedig ők négy kérdéscsoportban vártak válaszokat: hogyan áll a közszféra reformja, mi lesz az adórendszerrel, hogyan növelhető a foglalkoztatás és nem utolsósorban a gazdasági és politikai rendszer átláthatósága, különös tekintettel a korrupció visszaszorítására.
A nagyvállalatok egyértelműen reformpártiak. Most vagy soha című előadásában Mosonyi György, a JVSZ elnöke leszögezte: hatékony, decentralizált, szabályozott és szolgáltató közszférát sürgetnek a cégek, hiszen a versenyképesség növelésének most már akadálya, hogy az állam túlbürokratizált, nem megfelelő működésének a színvonala, nem teljesen átlátható és kiszámítható. Némethy László, az AmCham elnöke elismerte, hogy az utóbbi négy évben csökkent a társasági nyereségadó, az áfa, de tovább kell lépni az iparűzési adó eltörlése felé, valamint a munkabért terhelő adókat is mérsékelni kell, s még a munkaviszonyból származó jövedelem bújtatására alkalmas evát is át kellene gondolni. A társadalombiztosítási járulék esetében erősíteni kellene a befizetés és a szolgáltatás kapcsolatát. Straub Elek, a DUIHK elnöke szerint egyszerre nő a munkanélküliség és keletkezik munkaerőhiány, sok beruházás azért hiúsul meg, mert nincs elegendő képzett szakember. Változtatni kell az oktatáson. Mécs Endre az AmCham részéről pedig úgy érvelt, hogy minden közügyet érintő kérdésben a döntéshozatalnak nyitottnak és elszámoltathatónak kell lennie.
A kamarák véleményét bemutató üzletemberek nem csalódtak, elégedetten nyilatkoztak a négyórás konferencia végén, mert négypárti reformhangulatot tapasztaltak, még ha a megoldások részletei nem is fedik egymást. De az irány ugyanaz: a versenyképességet javítani kell, az adórendszert - már csak a térségi verseny miatt is - átalakítani, az államot hatékonnyá, teljesítményét mérhetővé formálni, növelni a foglalkoztatást, tiszta vizet önteni még a pártfinanszírozás poharába is. Még nagyjából abban is egyetértett a szocialista Hiller István, a szabad demokrata Kuncze Gábor, a demokrata fórumos Dávid Ibolya és a fideszes Varga Mihály - illetve a pártjaiktól megjelentek -, hogy az utóbbi négy, nyolc vagy inkább tizenhat év éles politikai szembenállása is a versenyképesség javításának az akadályává vált mára. Hiller szerint együttműködésre, Varga Mihály szerint összefogásra van szükség.
Lehet-e kétharmados törvényeket alkotni a választások után? - hangzott a hallgatóság kérdése, valóban olcsóbb államot, ésszerűbb önkormányzati rendszert, nyomon követhető pártfinanszírozást lehet-e létrehozni? S fogadkozásból a politikai csipkelődések ellenére sem volt hiány, bár Dávid Ibolya - aki a tiszta kezek politikájával is kampányol - úgy vélte, csak az ellenzéket hatalmi pozícióba emelő nagykoalíció indíthat el reformokat, ám egy ilyen kormány veszélye egyben a hatalmi tobzódás is. Azt mondta, nem annyira a programok, mint inkább a pártok állnak élesen szemben egymással.
Egybecsengtek a nézetek például a költségvetési hiány csökkentését, az euró 2010-es bevezetéséhez szükséges feltételek megteremtését, az uniós pénzek minél teljesebb és észszerűbb kihasználását illetően is. Világos kép alakult ki arról, hogy az SZDSZ és az MDF egykulcsos személyi jövedelemadót akar, az MSZP nem, a Fidesz pedig a nemzeti konzultáció nyomán még fontolgatja ennek előnyeit és hátrányait, de mindenképpen tíz százalékpontos járulékcsökkentést szeretne keresztülvinni, hogy növelje a foglalkoztatást, míg mások ennek a lépésnek efféle hatását kétségbe vonták. Mindenesetre Tállai András belekapaszkodott Kóka János azon mondatába, hogy az alacsonyabb adó munkahelyet teremt, mondván, miért kellene akkor félni a járulékcsökkentéstől. A két lépés eltérő költségvetési hatása nem került szóba.
Végül derűlátóan állt fel Mosonyi, Straub és Némethy is, abban a reményben, hogy valami készül Magyarország reformkonyhájában. A pártstratégiák hasonlóak, így a vállalatvezetők inkább taktikai különbségeket érzékeltek az utóbbi évek politikai, s az utóbbi hetek választási hangulatára rácáfoló, kétségkívül higgadt és szakszerű vitában.
