Ennyit az ékszerdobozról
"A lőtér biztonsági területére 06.00 órától 24.00 óráig belépni tilos és életveszélyes!" A szentendrei városháza omladozó épületében behúzott nyakkal olvassuk az izbégi lőgyakorlatról kiadott szokásos tájékoztatót, amelynek ugyan az égvilágon semmi köze a kampányhoz, de legalább eltereli a figyelmet a madárinfluenzáról, ami az üzenőfal másik kiemelt témája.
- Nna, jönnek - nyomja el bágyadtan a csikket a városháza előtti virágcserépbe egy köztisztviselő, amint meglátja a japán turisták áradatát a téren. - De mindig csak fél órára - fejezi be a mondatot, az időközi polgármester-választás egyik fő témájára, a turizmus pangására rímelve. Ennyit az ékszerdobozról.
Nem mintha fél év alatt (eddig tart az új polgármester mandátuma) hotelt lehetne építeni, vagy akár csak az utakat kipofozni. Félmilliárdos hiánya van az idén az önkormányzatnak - ennyit a március 19-ére kitűzött választáson győztes lehetőségeiről.
Mégis, amióta Miakich Gábor szocialista polgármester - a rossz nyelvek szerint egy jobb állásért, a még rosszabbak szerint a választási erőpróba alkalmának megteremtése érdekében - lemondott, a város azt találgatja: vajon a voksolás adhat-e új lendületet a talán már csak kátyúkban gazdag városnak.
A kásás macskakövön káromkodva csúszkáló nyugdíjasok, de még maguk a városi honatyák sem tűnnek különösebben tétérzékenynek a voksolás előtt. Apátiáról túlzás volna beszélni, ám a megkérdezettek egyöntetű véleménye: jó, ha harminc százalék elmegy szavazni a húszezres városban.
Nem csoda, hogy az önkormányzatban nem sok jelét látjuk a kampányhangulatnak. Ha főpróbának tekintik is a pártok ezt a voksolást, ezt nem nagyon hangsúlyozzák, hátha veszítenek - ironizál egy városatya.
Az utcákon is inkább a kráternyi kátyúpocsolyákra szegeződnek a tekintetek, semmint a könyvárusok Medgyessy Pétertől Franka Tiborig ívelő kínálatára. Pedig a szocialista Drobilisch Erzsébet a 11-es út mentén az oszlopok tetején nyikorog a szélben, kedvesen; óvodai csoporttársa, a független, Fidesz-MDF támogatással induló Dietz Ferenc pedig fákhoz láncolt álllványokról vallja: szereti Szentendrét. A Harmadik Út képviseletében rajtoló Filó András pedig falragaszokon, valamint a városháza mellett lévő irodájának árpádsávos lobogóival igyekszik tartani a tempót. Egyébként mindhárman régi szentendrei családok sarjai, jogászok is, meg jóban is vannak - e sajátos "belterj" sem kedvez az országos kampányra jellemző hangulat és törésvonalak helyi érvényesítéséhez. Érezhető volt ez Dietz városi konzultációin, illetve Drobilisch Erzsébet kávéházi beszélgetésein is. E rendezvényeken is kiderült: a jelöltek az érzelmi azonosulásra játszanak, de legalábbis igyekszenek támogató-jelölő pártjaik nevével nem idegesíteni választóikat. A "legdurvább" kampányelem talán Erzsike és Ferike ovis képeinek közlése volt a Harmadik Út lapjában. Igaz, a Fidesz a választási bizottsághoz fordult, mert álláspontja szerint az MSZP jelöltje megsértette a választás tisztaságát azzal, hogy egy helyi koncertre a párt jelöltje meghívta a vendégeket.
Ez még csak a kezdet, hiszen az utolsó hétre ígérik az igazi nagyágyúkat, ekkorra várhatón felpörögnek majd az alvó kampányaktivisták is. A MIÉP-elnök Csurka István tizedikén érkezik; állítólag tervezik Orbán Viktor, a Fidesz és Hiller István, az MSZP elnöke helyi programját is, és várható, hogy az aktivisták itt is, ott is megszállják a várost. Ennek azonban még nyoma sincs - egyetlen titkos Fidesz-aktivistával sem találkoztunk, bár az izbégi lőtér környékén láttunk gyanús alakokat fölbukkanni.
