Ettől függetlenül is eleve hamvába holt kezdeményezésnek tűnt a kisebbségek közjogi státusának megteremtése. És pótcselekvésnek. A szocialisták részéről ez valójában egyfajta válaszlépés volt a kettős állampolgárságról tartott népszavazás kimenetelére. Őket azóta is a kisebbségek iránti érzéketlenséggel vádolják, és ebben a helyzetben a kettős állampolgársággal szemben alternatívaként kínálták a nemzeti felelősség ötpontos programját - benne azt az ígéretet, hogy alkotmánymódosítással "beemelik a nemzetbe" a határon túliakat. Mit jelentett volna ez?

Miután az alkotmány szűkszavúan intézi el a kisebbségi ügyet, az elképzelés az volt, hogy államnemzeti irányból a kultúrnemzet felé tolják el az ügyet. Vagyis az alaptörvényben rögzíteni kívánták: a magyar nemzet kultúrájában, nyelvében, történelmében öszszetartozik, és az anyaország nem egyszerűen felelősséget érez a kisebbségek iránt, hanem biztosítja a lehetőségét, hogy a határon túli közösségek magyarok maradhassanak - ha akarnak a szülőföldjükön, ha úgy kívánják, akkor Magyarországon.

Mindebből a most közzétett tervezetben kevés maradt. Szinte szó sem esik például a közjogi státus megteremtéséről - ami az egész kezdeményezés célja volt. Az egyeztetések folyamatában az ügy valahogy elsikkadt. Vajon miért? Ami bizonyosnak látszik, az az, hogy az ellenzéknek, és a Fidesz-hatás alatt álló, határon túli szervezeteknek nem volt érdekük a siker, főleg nem kampányidőszakban. Hiszen ez kétségkívül a koalíciónak hozott volna szavazatokat.

Orbánék arra törekednek, hogy a szerintük hamarosan hivatalba lépő Fidesz-kormány idejére tolódjanak a "kisebbségbarát" anyaországi intézkedések. Orbán ráadásul megemelte a téteket, amikor újra beígérte a kettős állampolgárságot a határon túliaknak. Egyébként pedig az Avarkeszi-indítvány "lebutítását" a Fidesz a kisebbségi szövetségesekre bízta. Ebben a szlovákiai magyar párt és a kárpátaljai KMKSZ járt az élen. Említettek (két másik határon túli párttal együtt) távol is tartották magukat az egyeztetések utolsó fordulójától. Pedig számukra fontos és hasznos passzusokat tartalmaz még a megmaradt tervezet is. Ez egyebek között kimondja, hogy az anyaország elősegíti a kisebbségi jogsérelmek orvoslását, kedvezményeket és támogatásokat garantál nekik Magyarországon és szülőföldjükön egyaránt. De bármilyen hasznos lenne is a szöveg, e pillanatban senkit nem érdekel igazán. Talán még magát az MSZP-t sem, mert az azért feltűnő, hogy Avarkesziék egyéves munkájának a gyümölcse éppen a kampányfinisre ért be. Lehet ez véletlen is, de fölmerül a gyanú: nem kampányfogás volt-e részükről is ez az egész?

Kár lenne, ha így állna a helyzet, hiszen a kisebbségek közjogi státusának megteremtése valóban nagy horderejű ügy. Éppen ezért talán nem kellene végleg elsüllyeszteni az elkészült tervezetet - legfeljebb olyan helyre kéne tenni, ahonnan nyugodtabb időben bármikor elővehető.