Kertész Imre aligha időzíthette volna jobban londoni bemutatkozását a Jewish Book Week, a Zsidó Könyvhét keretében. Most került ugyanis nyilvánosságra, hogy a 77 éves író a legnagyobb esélyes a The Independent napilap által alapított, a legjobb külföldi szépirodalmi könyvet 10 ezer fonttal (3,7 millió forint) elismerő díjra. A "döntőbe" Szabó Magda Az ajtó című műve is bejutott. A kitüntetés odaítélésénél nem a regény keletkezési időpontját, hanem a nagy-britanniai megjelenést veszik tekintetbe.

A Kertész iránti felfokozott érdeklődés jeleként több száz fős fizetős közönség töltötte meg zsúfolásig a fesztivál színhelyét. A zavaró technikai akadályokon és a szinkrontolmácsolás nehézségein felülemelkedve Kertész Imre többnyire a tőle nem idegen szarkazmussal válaszolt a pódiumbeszélgetést vezető Evi Blaikie írónő kérdéseire. Elmondta, nem okozott neki nehézséget, hogy harminc éven át nem kapta meg a Sorstalanságnak járó elismerést, s az se, amikor megkapta, hiszen "a könyvek önálló életet élnek".

A legtöbb kérdés arra vonatkozott, miért regényként írta meg lágeremlékeit. Azért - válaszolta Kertész Imre -, mert "a memoárhoz nem lehet hozzátenni, míg a fikcióhoz igen, és éppen az az érdekes, amit hozzáadott". Legfontosabbnak a "nyelv megtalálását" nevezte. Nem szentimentális hatásvadászat volt a célja, amikor a gyermek Gyuri szemével láttatta az eseményeket. Azt kívánta jelezni, hogy a totális diktatúra gyermekké alacsonyítja le az embereket, megfosztja őket sorsuktól és a választás lehetőségétől. Evi Blaikie élénken érdeklődött Kertész vallásossága iránt, aki úgy fogalmazott, hogy azok közé sorolja magát, akik nem ismerik a zsidó kultúrát, metafizikát, nincs zsidó műveltsége, de nem illeszkedik bele a magyar társadalomba, és nem veszi fel az alkalmazkodásnak azon kellékeit, melyek megfosztanák identitásától. George Taborit idézve, "idegennek lenni jó". Azután, hogy Buchenwaldból "a kóbor kutya ösztönével hazatalált", legközelebb 1956-ban, amikor már szépirodalmi tevékenységet folytatott, lett volna lehetősége elhagyni az országot, de "nyelvi okok maradásra bírták".

Meghökkenést válthatott ki a közönségből Kertész Imrének a Nobel-díj hazai fogadtatását érintő kérdésre adott válasza. "Hát nem örültek", mondta, hozzátéve, "Magyarország nem az az ország, amelyik igazán örülni tud", még a Himnusz is a balsorsról szól. Az író "zavaros ideológián" alapulónak nevezte a magyar zsidók nemzeti kisebbséggé alakulására irányuló törekvéseket, melyek idegen testté nyilvánítanák őket a társadalomban. Ugyanez a célja az antiszemita törekvéseknek is. Kertész attól tart egyébként, hogy valamilyen antiszemitizmus mindig is lesz a világban, mert kell egy csoport, amely mindenért hibáztatható, és miután a zsidók erre már jól beváltak, nem érdemes változtatni a gyakorlaton.

Kertész Imre