Ritka, mint a pepita holló
Eredetileg pedig meglehetősen "macsó" pályán indult - a villamosmérnökség mind a mai napig jellegzetesen férfiszakma. Igaz, kezdettől inkább a nevelés vonzotta, első munkahelye egy szakközépiskola volt, de pályakezdő tanárként soha nem sikerült a pénzből kijönnie. Még az egyetem szakkollégiumában megszerzett videotechnikai ismeretei elegendőnek bizonyultak egy kábeltelevíziós állás megszerzésére. Alig egy-két év múltán úgy érezte, itt túl sok a technika és túl kevés az emberi kapcsolat.
Akkor már családos volt, feleségével két gyereket neveltek, akiknek szükségük volt legalább az egyik szülőre. Anna egy nemzetközi cég magyarországi második embereként dolgozott, nem kevés fizetéssel, viszont reggel nyolctól este nyolcig tartó munkaidővel. Logikusnak tűnt a családon belüli megállapodás: az asszony legyen a fő kenyérkereső, ő pedig olyan munkát vállaljon, ami mellett jut idő a gyerekekre. Így lett hangmérnök egy szinkronstúdióban, ahol heti három napot dolgozott, és négy napot otthon tölthetett. - Amikor reggel Anna elment, beraktam a mosógépbe a ruhát, azután elvittem a kicsit az óvodába, a nagyot az iskolába, délután pedig a különböző különórákra, hogy bejuthasson a szíve vágya gimnáziumba, de egy pillanatig sem gondoltam azt, hogy emiatt csökkent értékű férfiember lennék - vázolja akkori hétköznapjait. A hangstúdióban azonban megritkult a munka, és a fizetés meg az időbeosztás is egyre kiszámíthatatlanabbá vált. Egy 2002-es tavaszi napon elővette a telefonkönyvet és végighívta azokat a nem túl távoli iskolákat, amelyekben villamosmérnöki végzettségű tanárra szükség lehet. Egy autóvillamossági iskola igazgatója csapott le rá, és szeptembertől visszaváltott a tanárságra.
A megszokott életrendet először a harmadik gyerek, Lili érkezte sem látszott felborítani. Anna megbeszélte a főnökével, hogy az első két gyerekszüléshez hasonlóan most is viszonylag hamar visszaáll a munkába. De azt is jelezte, elképzelhető, hogy ezúttal egy-két évig részmunkaidőben szeretne dolgozni, mivel sejtette, hogy három - nagyon különböző korú - gyerek lényegesen több terhet ró a családra, mint kettő. Amikor újra munkába állt volna, olyan méltánytalan feltételeket szabtak számára, hogy úgy gondolta, így nincs értelme visszatérni. Megkönnyítette a döntést, hogy Lili születése óta amúgy is nagyon megváltozott az élete. Szerteágazó hálózatot épített ki a hozzá hasonló helyzetben lévő kisgyerekes mamákkal, létrehozott egy egyesületet. Amikor Lili egyéves lett, rájött, ő az elkövetkezendőkben - a maga szintjén "világmegváltással", egy élhetőbb világ megteremtésével szándékozik foglalkozni valamilyen civil vagy szociális szervezetnél. Ebben meg is állapodtak volna, csupán egy apróság maradt hátra, nevezetesen, hogy akkor az öttagú család miből fog megélni. Mert a tanári fizetés és a nonprofit szférából várható jövedelem, az addigi szint töredékének fenntartására sem ígérkezett elegendőnek. Még úgy sem, hogy mesteremberre, szerelőre soha nem kellett költeniük.
Anna néha - amikor kollégái panaszkodtak: kis munkára szinte lehetetlen embert kapni - elmélázott azon, milyen jó, hogy nincs ilyen gondja, az ő párja olyan ritka, mint a fehér holló. Ezt a tehetséget akár kamatoztatni is lehetne - vetette fel párjának. Tibor is úgy gondolta, reális az elképzelés, hogy a tanítás mellett, ezermesterkedéssel hozzájusson annyi mellékjövedelemhez, amennyi a tisztes megélhetéshez kell. A vállalkozást - Pepita Holló néven - 2005 februárjában jegyezték be, és az indulást a nyári szünetre akarták időzíteni. Közben Anna végezte a marketingmunkát a hálón keresztül, és hónapról hónapra lebontva elkészítette az első fél év üzleti tervét.
Úgy kalkuláltak, indulótőkeként elég háromszázezer forint, ez fedezi a cégalapítás költségét, és egy-két profi szerszám beszerzését. Alig indult el az üzlet, rájöttek, hogy a családi autó nem alkalmas annak az eszközkészletnek a fuvarozására, amely egy-egy megrendelés teljesítéséhez kell. Szükségessé vált tehát egy furgon, ami már önmagában borította az üzleti tervet. A hirtelen keletkezett lyukat azonban gyorsan kiegyenlítette a vártnál jóval nagyobb kereslet. Nem kellett hozzá két hónap, hogy kiderüljön, ezt a vállalkozást mellékállásban még átmenetileg sem lehet csinálni. Így a nyár végén - kicsit restelkedve ugyan, hogy a tanév kezdete előtt "két perccel" szól - Tibor bejelentette az igazgatónak, felmondja a munkaviszonyát.
A viharos növekedés az újdonsült vállalkozó szerint annak köszönhető, hogy nem válogatnak. A kis munkákra nem lehet embert találni, pedig ezek hozzák a nagyobbakat, összegzi üzletpolitikájukat, amelynek eredményeként a karnisfelfúrástól a többlakásos társasházak karbantartásáig jutottak alig egy év leforgása alatt. A másik alapelv, hogy előre megmondják az árat, és ehhez tartják magukat, akkor is, ha valamit kifelejtettek volna a számításból. Az eredetileg megcélzott megrendelők az átlagosnál jobban kereső szinglik voltak, ám hamar kiderült, ennél sokkal szélesebb az a kör, amely igényt tart szolgálataikra. Ma már több alvállalkozóval dolgoznak, bár - hangzik el az ismert panasz - nagyon nehéz találni megfelelő embereket.
Az egyik cél, hogy a három gyerek mindegyike olyan iskolákat végezzen el, amilyeneket szeretne, tanulásuknak ne legyen pénzbeli akadálya. A kérdésre, hogy önmaga szellemi igényeit nem kell-e ezért feláldoznia, fejét rázza. Egy vállalkozás elvezetése sem igényel kevesebb agymunkát, mint a tanítás vagy hangmérnökség. Meg kellett tanulnia gazdálkodni, árajánlatokat írni, napra késznek kell lennie az új anyagokban és technológiákban, mégpedig nagyon széles spektrumon. Nem beszélve arról, néha mennyi ötlet kell az elromlott ketyerék megjavításához.
Most tehát ő dolgozik hajnaltól sokszor éjszakáig. De terveik szerint ez csak átmeneti állapot. - Öt év. Úgy számoljuk, ennyi idő kell ahhoz, hogy a vállalkozás önjáró legyen - válaszolja határozottan a kérdésre, hogy nem esett-e át a ló túlsó oldalára. Akkor aztán újra lesz idő a közös sétákra, társasjátékokra, barkácsolásokra, egyszóval mindarra, amit egy "mammoid" apa adni tud a gyerekeinek.
