Az MSZP ugyan igyekszik ezt beemelni a kampányküzdelembe, az Új Magyarország program az NFT-nek a lényegesebb és látványosabb elemekre koncentráló változata. Elsikkad azonban, hogy jórészt megvalósulhat majd, amit az önkormányzatok, helyi politikusok a rendszerváltozás óta hiába kértek: a tervezés és a döntéshozatal, később pedig a finanszírozás lényegében decentralizáltan történik.

A korábbi tervekből semmi nem lett. A többcélú kistérségi társulások megalakulásán kívül semmi nem valósult meg a tervezett közigazgatási reformból. Nincs választott régiós döntéshozó testület, maradtak érintetlenül a megyék, de a szubszidiaritás európai elve alapján - hogy a döntések ott szülessenek, ahol a hatásuk érvényesül - az uniós támogatások jelentős részéről majd regionális szinten dönthetnek az érintettek.

A dél-alföldi régió például eddig évi 2-3 milliárd forintot költhetett fejlesztésre - a 2007-2013 közötti periódusban évente csaknem 30 milliárdot költhet. Ilyen lehetőség eddig sohasem volt, és valószínűleg 2013 után sem lesz: az előttünk álló periódusban mindenki találhat valamit, amiben az adottságainak megfelelő hosszú távú lehetőségek vannak. A döntés felelőssége óriási. Sokan vannak, akik mindenekelőtt két-három évtized elmaradt fejlesztéseit szeretnék most bepótolni. Csakhogy ez nem a jövő megalapozása lenne, csupán a jelen utolérése. Nagy vizsgája ez az időszak a döntéshozóknak: egyszerre partnerek és riválisok, akiknek nemcsak kitalálniuk, hanem egymással elfogadtatniuk is kell valamit, ami kitörési pont, hosszú távon működőképes, húzóerő lehet.

Makón például van elképzelés a hagyományos dolgokra is: a hagyma marketingjére, a megtermelt élelmiszer feldolgozására - de az igazi nagy durranás egy aquapark. Aquapark a Kákásban, az egyik Maros menti területrészen. Az elképzelés nem igazán eredeti. Kicsit hasonlít például a felső-rajnai eurorégió francia, német, svájci hármas határ menti vidámparkjára, amely ragyogóan működik - persze a német, francia, svájci nagyságrendű családi jövedelmekből. Kérdés, hogy a kelet-magyar, román és szerb pénztárcákban lesz-e, és ha igen, mikor lesz erre pénz. Kell tehát bizakodás ahhoz, hogy a makói kistérségben kimondják: nekünk az aquapark a csúcsprojektünk. Hinni kell abban, hogy a térségben béke lesz, a történelmi konfliktusok ugyanúgy elhalványulnak, mint a francia-német határvidéken. Hinni kell abban, hogy lesz felemelkedés; véget ér az a periódus, amikor a 6000 makói ipari munkahely közül 4000 megszűnt, és nem lett helyette más. De tervezni is szükséges: megnézni a térképet, hogy mekkora területről jöhetnek ide vendégek. Hogyan kapcsolható össze az egyedülálló makói gyógyiszap, a Maros vízi turizmusa a családi szórakoztató központtal.

A hatalom kérdését valamilyen eszközökkel el kell dönteni. Félő azonban, hogy a kampányzaj elnyom valami fontosat és megvitatásra érdemeset: az igazán jó jövőképek valahol a nagyot álmodás és a reális tervezés határvidékén találhatók.