Az újraműtött beteg
Költséges műtétet végeztek el V. Vivienen néhány hónappal ezelőtt Cipruson - ingyen. A beteg utólag arra gyanakodott, hogy azért nem kellett fizetnie, mert eltávolított szerveit másokba ültették be. Az esetről a Népszabadság riportban számolt be. Pajor László urológusprofesszor, a szegedi önkormányzat kórházának főigazgatója először kollégánktól hallott a történtekről. Szakmai kérdésekre kellett volna válaszolnia, a professzor azonban látni szerette volna a beteget. Erre néhány hét múlva került sor.
V. Vivient január 9-én megműtötték, 18-án pedig távozhatott a szegedi kórházból. V. Vivien tudósítónknak úgy nyilatkozott: a műtét mind esztétikai, mind funkcionális szempontból jól sikerült - megszűntek az előző műtét után jelentkezett vizelési panaszai. Úgy fogalmazott:
- Az orvosok és az ápolók nagyszerűen bántak velem, százszázalékosan elégedetten térek vissza debreceni otthonomba.
Megkérdeztem Pajor professzortól: kontár munkát végeztek-e a ciprusi kórházban? Azt felelte, a sebzés nyomaiból, a szövetek állapotából következtetni lehet az operáló orvos szakmai műveltségére. Nem volt annyira kontár munka, bár ő a műtéti elemek 70 százalékát, szemben a ciprusival, másként végezte volna. Példaként említette: a beteg műtét utáni legsúlyosabb panasza az volt, hogy nem tudott vizelni. Ez történt Viviennel a ciprusi műtét után, mert nem megfelelően alakították ki az új húgycsövét, s az elzáródott. Az elzáródott szakaszt Szegeden eltávolították, új nyílást alakítottak ki, aminek eredményeként a panaszok megszűntek.
Szegeden az ilyen átalakító műtétek során arra is törekednek, hogy a legteljesebb mértékben megtartsák a szexuális örömszerzésben szerepet játszó idegpályákat. Pajor professzor hangsúlyozta: ők a saját gyakorlatukban nagyon ügyelnek arra, hogy ezek a képességek az átoperált beteg új életében is megmaradjanak. Vivien ciprusi műtétjekor viszont erre nem figyeltek oda, nem alakítottak ki például klitoriszt.
Ha így volt, mégiscsak megszegték Cipruson a szakmai előírásokat - vetettem fel. Pajor professzor azonban láthatóan nem akart erőteljesebb kritikát megfogalmazni külföldi kollégájával szemben. Az válaszolta: az orvostudományban abszolút szabályok csak ott alakultak ki, ahol olyan magas az esetszám, hogy ezt lehetővé teszi. A transzszexuális betegek műtéti kezelése azonban nem túl gyakori. A legtapasztaltabb sebészek gyakorlatában is legfeljebb néhány tucat, legfeljebb száz eset fordul elő. Ezen a területen jellemzőbbek a teóriák, mint a tudományosan elfogadott bizonyítékok.
Az a tény, hogy a saját "férfi" nemi szerveit (amelyekben az örömszerző idegpályák futnak) nem használták fel Vivien átalakító műtétjénél, nem erősíti-e a beteg gyanúját, hogy szerveit esetleg más betegbe ültették? - kérdeztem. Pajor László nem tartja ezt valószínűnek. Kidolgozott technikák vannak arra, milyen beidegzett bőrlebenynyel, protézissel lehet pótolni pl. a hímvesszőt. A professzor nem hallott a pénisz vagy a herék transzplantációjáról. Az átültetés után a betegnek élete végéig gyógyszereket kellene szednie a kilökődés elkerülésére - ennél az általa említett technikák jobb életminőséget nyújtanak.
Arról beszéltünk ezután, hogy ha itthon is van hasonló lehetőség, ráadásul lelkiismeretesebben végeznek el bizonyos beavatkozásokat, akkor miért nem ismerik a betegek a hazai lehetőségeket, vagy ha ismerik, miért nem bíznak bennük. Pajor László - miként elmondta - maga is tapasztalja, hogy van a betegeknek egy bizonyos rétege, amely rendszeresen Bécsben, Münchenben, sőt New Yorkban gyógykezelteti magát. Üzletté vált a műtéti turizmus szervezése, a professzor hallott olyan esetről, amikor valaki 12 millió forintnak megfelelő összeget fizetett ki New Yorkban egy prosztataműtétért. A beteg úgy nyilatkozott, azért megy New Yorkba, mert ott a műtét során megkímélik az idegpályákat. Pajor László megjegyezte: itthon is megkímélik.
Hogy miért bíznak jobban a külföldi beavatkozásban, mint a hazaiban? Részben, mert a hosszú ideig tartó elzártság a nyugati világ idealizálásához vezetett, s ez az idősebbek körében ma is érzékelhető. A hazai egészségügyből csak a botrányos esetek kerülnek nyilvánosságra, ami torzítja a megítélést - ugyanakkor a külföldi kórházakban történt hasonló esetekről ritkán értesül a közvélemény. Végül vannak tényleges problémák a magyar egészségügyben - de ezek zömmel pénzügyi természetűek, amelyek csökkenthetők volnának, ha egyes tehetős rétegek a hazai egészségügynek fizetnék ki azt a pénzt, amit külföldi gyógykezelésre költenek. Nálunk azonban az a jellemző, hogy akinek van 12 milliója egy New York-i műtétre, az igyekszik jövedelméből minél kevesebbet fizetni egészségügyi járulékra.
Igenis lehet tájékozódni a hazai egészségügyben, ha valaki érdeklődik, felhasználja a nyilvános információkat, továbbá családtagjai, ismerősei tapasztalatait - állítja Pajor professzor. Ha valaki például New Yorkba megy, az első kapun kell bemennie, ahová a közvetítő irányítja - itthon választhat a lehetőségek között. A legtöbb beteg nem tud idegen nyelven kommunikálni - itthon ilyen gond nincs. A közelében lehetnek a családtagjai. Számos műtét után az élet végéig szóló utógondozásra, ellenőrzésre van szükség - ez is könnyebben megoldható itthon. Talán csökkenne a magukat presztízsből vagy a saját érdeküket fel nem ismerő szűklátókörűségből külföldön kezeltetők száma, ha világossá válna, hogy külföldön is tévedhetnek, lehetnek lelkiismeretlenek orvosok, mint ahogyan itthon is megbízhatóak. V. Vivien történetének nemcsak a botrányos kezdete tarthat számot közérdeklődésre, hanem a megnyugtató befejezése is.
