Nem merem még csak óvatosan sem megbecsülni, hány ember naiv hite ez országunk mai vidéki - bocs, agrártermelési - állapotairól. Arról a gazdasági-üzleti közegről, amely még tíz év alatt harmadára csökkent sertéstermelésével sem tud igazán megküzdeni, miközben tárolóiban egekig nő a kiszállíthatatlan gabonatömeg. Ez a szektor képtelen szembenézni saját gondjaival, termel és termel, józan megfontolásoktól abszolút mentesen, fél szemmel mindig az aktuális támogatási százalékokra sandítva.

A pillanatnyi helyzet: az idén nagyjából ugyanakkora területen fog megteremni kukorica és búza, mint tavaly, ebből viszont - istenem, de nehéz ezt leírni - "szerencsére" csaknem kétszázezer hektár termését valószínűleg elviszi az ár- vagy a belvíz, de itt, Magyarországon akkor is tovább nő a gabonahegy. Ez biztos, és küzd is ellene az agrártárca ezerrel. Mert pánik még ugyan nincs, de lehet. Nem most. Ezzel a jelenlegi helyzettel, bárhogy is alakul a választási eredmény, a magyar szakkormányzat meg fog birkózni. Öt hónap múlva legalább 24 millió tonna gabona lesz részben "mozdíthatatlan" (lásd: közlekedés) vagy "letárolt" állapotban Magyarországon a tavalyi és az idei termésből. Ezzel a mi mai agrárgazdaságunk kezdeni semmit nem tud, de még ügyeskedésekkel, esetleg "rapid" támogatási rendelkezésekkel az idei árut még be tudja fogadni. Tárolásra. Ennek legalább kétharmadát nagyon gyorsan el kellene határainkon túlra adni, mert különben tényleg baj lesz. Aztán nincs tovább. Esetleg marad a "csillagtároló", a learatott szem felett feszülő szabad ég, ami aztán maga a bukás.

Az egyik legnagyobb kukoricavetőmag-forgalmazó cég képviselője (egy divatbemutatón is simán viselhető öltönyben) azt mondta nekem, hogy veletek, parasztokkal az a baj, tíz napra sem láttok előre. Nem hiszitek el, hogy az unió, meg a ti kedves, rossz szagú politikától megrontott, bármilyen színű kormányaitok öt év múlva nem fognak nektek - öttonnás terméssel és a területalapú támogatással számolva - hektáronként legalább százharmincezer forint árbevételt, huszonötezres tiszta jövedelmet biztosítani. Hogy itt fogtok belerothadni a ti állítólag olyan nagyszerű gabonátokba. Hogy igazából nem is kerestek más megoldást - például a biodízelalapanyag-termelést, meg erdősítést -, csak úgy és azt csináljátok, amihez gépetek meg tapasztalatotok van. Termelők vagytok, nem üzletemberek.

Én akkor nagyon megsértődtem. Ezeket a mondatokat hónapok óta hordozom magamban, ám ha eszembe jutnak, mégis azon tűnődöm, igaza volt-e az illetőnek? Józan értékelés szerint igen. Az agrártermelésünk abnormális irányba állt be úgy tizenöt éve: csak azt lesi mindenki, honnan jön a nagyobb támogatás, legyen szó búzáról vagy szőlőtelepítésről. Az a bizonyos az évi. Vagy a beígért, amelyről bevittük a papírt a bankba. Amiből kifizetjük a lízinget meg a vetőmagra felvett kölcsönt, s ha nem jön meg, tüntetünk. Amúgy meg csak úgy élünk. Hintjük az "életet", bele a raktárba. Termelünk. Haragszunk a kormányra. Mindenkor, mindegyikre.