A mostani kampány egyik - feltehetően igencsak lényegtelen - mellékszála miatt azonban közvetlenül érintve érzem/érezzük magunkat. Nevezetesen abban a kérdésben, hogy korrekt eljárás-e, ha egy nem munka nélküli ember szerepel a munkanélküliekről szóló plakátokon, egy közepes jövedelemmel rendelkező nyugdíjas szerepel a kisnyugdíjasokról szóló plakátokon stb.? Rontja-e ez az üzenet az üzenő hitelességét?

Azért érezzük magunkat érintve, mert a Menhely Alapítvány évek óta folytatja a Tégy az emberért! Otthontalanul... kampányát azért, hogy tudatosítsa a szolidaritást a nagyon sokféle módon hajlék nélküli emberek helyzetének megváltoztatása érdekében. E képeslapkampány szinte minden egyes fordulóján fölmerül az a dilemma: ténylegesen hajléktalan ember szerepeljen-e a képen, vagy helyettesítsük mással? A kérdés soha nem az, hogy van-e elég, úgymond "szerepeltethető" hajléktalan ember - hisz sajnos rengetegen vannak -, hanem az, hogy az a konkrét ember, aki a képre kerülne, nem lesz-e ezzel is kiszolgáltatottabb és védtelenebb.

Ismerve a munkanélküliség, a fizetésképtelenség, az időskori szegénység lélektanát, nagyon is megértjük, ha valaki nem akarja ország-világ előtt hirdetni helyzetét. Ezért mi azokat is megértjük, akik e problémákra föl akarják hívni a figyelmet, de ezt nem ilyen helyzetben lévő emberek kiplakátozásával teszik. Csökken-
ti-e ez az üzenet hitelességét? Vagy tényleg lenne bárki is, aki azért, mert dublőrök szerepelnek a plakátokon, azt hinné, hogy nincsenek is hazánkban munkanélküliek, rezsifizetésre képtelenek, szegények? Mikor sok százezer család él ilyen helyzetben. Azt is oktalanság lenne tagadni, hogy vannak, nem is kevesen, akik tényleg rosszabbul élnek ma, mint négy éve. A különbség talán "csak" az, hogy az utóbbi négy évben a többség helyzete érezhetően javult, miközben kevesebbeké romlott, az előző négy év során pedig a többség helyzete még romlott, s csupán egy kisebbségé javult érzékelhetően.

A mostani kampányidőszak erényének tekinthetjük, hogy a vezető politikai erők és azok első emberei kölcsönösen mély aggodalmukat és egyben felelősségüket fejezik ki azok iránt, akik hátrányt szenvednek a piaci verseny világában. Az azonban már korántsem mindegy, hogy e mélyen átérzett felelősségüket valóban tettekre tudják-e, akarják-e váltani, vagy ők maguk is csupán plakátarcok maradnak.