Hogy az lenne napjaink nyugat-európai vagy tengerentúli konzervatív irányzatainak itthoni megfelelője.

Ami a dolog tartalmi részét illeti: nem én vagyok az első, aki elmondja, hogy az a politika és főleg az a gazdaságpolitika, amit a Fidesz megnyilvánulásaiból ki lehet olvasni, igen távol áll a konzervativizmustól. Az állami szerepvállalás erősítése, a privatizációnak - még a legésszerűbbnek is - az elvetése, a tőke-, különösen a külföldi tőkeellenesség, a kizsákmányolás, a vadkapitalizmus emlegetése stb. Mintha egyetemi éveim rég elfelejtett politikaigazdaságtan-tankönyveit olvasnám újra.

Ezzel szemben Dávid Ibolya másfél évvel ezelőtt ebben a rovatban összefoglalta a jobboldali társadalom- és gazdaságpolitika alapvető ismérveit, fölvázolta a jobboldali politika megújulásának az útját (Konzervatív Kiáltvány, 2004. június 9.). Ez az írás természetesen ma is ugyanolyan aktuális - ha ugyan az azóta tapasztaltak tükrében nem még aktuálisabb -, mint akkor volt. Érdemes újra elolvasni.

Ennyit röviden a tartalmi vonatkozásokról, hiszen erről már amúgy is sok elemzést olvashattunk.

Én a továbbiakban a konzervatív eszme képviseletének módjáról, stílusáról szeretnék röviden szólni.

A konzervativizmus csak akkor maradhat életben, a konzervatív politika csak akkor érheti el minden téren célját, ha rendíthetetlen erkölcsi értékeken, követőinek, támogatóinak ezen értékek iránti elkötelezettségén alapul. Ha célja kizárólag a jobbítás, ha szándéka őszinte. És hangsúlyozottan hozzá kell tenni, hogy bár a konzervativizmus programja az egész társadalomnak szól, jó, ha a program megvalósítói számára ezek az értékek vallási köteléket is jelentenek. Ha ez a kötelék rányomja bélyegét egész tevékenységükre. Adenauertől Thatcheren és Antall Józsefen át Angela Merkelig nagyon sokan vallották és vallják ezt.

És mindebből idehaza mit látunk? Kíméletlen harcot a hatalomért, melyben program és elvek nem számítanak. A baloldallal nem kívánok foglalkozni. Azzal majd az foglalkozik, aki azon az oldalon áll, aki ott akar és tud, ha kell, a helyzeten változtatni. Engem most a hazai konzervativizmus sorsa érdekel. Ami sajnos pillanatnyilag a hatalom mindenáron való megszerzésének szándékától, annak eredményességétől függ.

Az MDF-re ez nem vonatkozik, nem ezért vesz részt a közéletben, más a motivációja, bár a célok megvalósításához természetesen kormányra kellene jutnia. De azt máshogyan akarja. Mert az MDF egy hitelesen konzervatív párt - von Haus aus. Ebben a kifejezésben, hogy "hitelesen konzervatív", ugyanolyan jelentősége van annak, hogy hitelesen, mint annak, hogy konzervatív. Mert ez a párt mindkettő, programját is és szellemiségét tekintve is. Kíváncsi vagyok rá, mivel tudná ezt bárki is cáfolni.

Ha pedig nem tudják, akkor miért érte annyi igaztalan támadás az MDF-et a folyvást szeretetet és összefogást hirdető újjobboldal és szimpatizánsai részéről? Az egyeduralomra való törekvés miatt? Rágalmazások (l. vakondhasonlat), rosszindulatú célzások a baloldaliságra (pont az ő részükről...), gúnyolódások stb. A legújabb, már-már szánalmas taktika: elhallgatni az MDF-et, mintha nem is létezne. Ez lenne a logikus magatartás azok részéről, akik a jobboldal győzelmét szeretnék? Miféle logika és miféle konzervativizmus ez?

Hiteles az MDF azért is, mert sem a párt, sem tagjai nem változtatták meg politikai hitvallásukat, világnézetüket megalakulásuk óta. Ők nem. És egykor Antall Józsefet sem önmagában a hatalom érdekelte, hanem elhivatottsága volt egy értékrend képviseletére, annak érvényre juttatására. Ezt tapasztaltuk nála nap mint nap, mi, akik a környezetében voltunk, a kormányában, a parlamentben, és azok is, akik a pártban vették körül őt. Erre az értékrendre építve szerette volna anyagi és szellemi értelemben átalakítani ezt az országot. Ezt szeretné ma folytatni az MDF is, amely azért törekedett a végül verítékkel elért önállóságra, mert úgy érezte, ezt nem tudja megtenni egy más indíttatású párt kebelében. Nem is lehetett volna. Elsősorban ez vonzott engem a KDNP-ből ide.

A választások kimenetele bizonytalan. Még bizonytalanabbá teszik a különböző váratlan "ügyek". De hogy a hiteles konzervativizmus is képviselve legyen a jövőben az ország sorsának alakításánál, szükség van erre a pártra. Akármilyen koalíció is jöjjön létre, kell, hogy ez a szellemiség teret kapjon. Talán sikerül a választópolgárok megosztott jobboldali táborának, mi több, a középen állóknak is bebizonyítani, hogy a sokszor egy kézlegyintéssel elintézett MDF nélkül valami megszakadna a hazai közéletben.

A fórum tagjainak pedig el kell hinniük, hogy ha pillanatnyilag nem is jegyzik őket magasan, az embereknek nagyobb része győzhető meg az itt elmondottakról, mint azt gondolnák. Hogy nem álom akár a 7-8 százalék elérése sem.