Február 28., akár az októberi forradalom és szabadságharc napja nekünk magyaroknak, tragikus emlékeket őriz a kelet-ázsiai szigetország lakóinak szívében. Idén először, és ezután minden évben félárbocra engedett nemzeti zászló tiszteleg a tajvani ellenforradalomból lett forradalom több mint 30.000 áldozata előtt.

1945 októberében a második világháborús japán megszállás alól felszabadult Tajvanra a Kínában uralomra került Kínai Nacionalista Párt (Kumomintang - KMT) vezetője, Csang Kaj-sek egy pártkülönítményt indított, élén Csen Ji kormányzóval, hogy levezényelje a sziget újjáépítését. A hallgatólagos teljhatalommal felruházott új vezetés azonban a kezdetektől fogva a tajvaniak ellenszenvével találkozott. Elsősorban azért, mert "a KMT hódítóként lépett föl, és nem a tajvaniak érdekét helyezte előtérbe" - nyilatkozta Csang Jen-hszien, a tajvani Academia Historica elnöke a Taipei Times interjújában. "A tajvaniak számára akkor nem ért véget a második világháború" - tette hozzá a történész az emléknap kapcsán.

Csupán másfél évvel a KMT-kormányzás bevezetése után a tajvaniak elégedetlensége tömeges demonstrációkhoz vezetett. A fölháborodás 1947. február 28-án érte el a tetőpontját, amikor a KMT rendfenntartó erői halálra verték egy illegális cigarettastand idős eladónőjét, és agyonlőttek egy ártatlan bámészkodót.

A tajvani értelmiség által szervezett polgári engedetlenség nyomban forradalommá nőtt, de még aznap véres megtorlásba fulladt. A Kínából a szigetre vezényelt KMT-milícia tömegbe lövések, utcai kivégzések és koncepciós perek útján több tízezer tajvani kollaboránst iktatott ki. A 228-as Incidensként elhíresült forradalom a tajvani függetlenségi harc szimbóluma lett.

A 228-as Iincidenst több túlélő és a jelenlegi tajvani kormány is a szigetország saját tragédiájának tartja. "A 228-as Incidens nem a Kínával szembeni ellenállás következménye volt, és mélyebben gyökerezik egy etnikai konfliktusnál" - mondta Huang Csin-dao, egy túlélő, aki két és fél évtizedig politikai fogolyként raboskodott.

A februári tajvani forradalom a 80-as évek közepéig tabutémának számított a szigeten, és a történelmi igazság jobb híján politikai képregények formájában terjedt. Az uralkodó KMT párt mindvégig a kommunisták ellenforradalmaként igyekezett beállítani az eseményt, s bár utóbb beismerte a párt korábbi vezetőségének "politikai" felelősségét, hivatalos bocsánatkérésre eddig nem került sor.

Idén először, a februári esőben ezrek zarándokoltak kezükben fehér krizantémmal a forradalom tragikus helyszíneihez országszerte, köztük a Tien-Ma teaházhoz, ahol az idős cigarettaárust kivégezték, és a tajvani Corvin térnek számitó Csiaji vasútállomáshoz. A tajpeji 228-as emlékparkban tartott megemlékezésen felszólalt a KMT mai elnöke, Ma Ying-jeou is, de döcögős tajvani nyelven előadott beszédét bekiabálások törték meg, "kínai bérenc"-nek bélyegezve a pártvezért. A történelmi igazságtétel Európában sem egyszerű feladat, nemhogy a kötelességtudóbb Kelet-Ázsiában, bár a párhuzam mindenképpen tanulságos.

Tajpej, 2006. március 1.