Egy nemzetközi kutatócsoport tíz éve vizsgálja a sarkvidéken a klímaváltozás hatásait. Nyolc országban jártak, Alaszkától és Kanadától egészen a Norvégiához tartozó Svalbard-szigetcsoportig. Az eredmény lesújtó. Az eredeti növénytársulásokban megtelepedtek a fás szárúak, és lassan kiszorítják az ott honos növényfajokat. A becslések szerint tíz éven belül a mohaszőnyeg negyven százaléka eltűnik a tundráról, és helyét erdők foglalják majd el. A fák ágairól tavasszal gyorsan lecsúszik a hó, s mivel kérgük és leveleik többnyire sötét színűek, jobban magukba szívják a napfény melegét, s tovább melegítik környezetüket.

A kutatók nemcsak a sarkvidéken, hanem hegyvidéki tundrákon is vizsgálódtak. A Tibeti-fennsíkon a klímaváltozás utánzására kisebb területeket átlátszó, nyitott tetejű kerítéssel vettek körbe, s belül 1-3 Celsius-fokkal felmelegítették a levegőt. A hatás gyors volt és drasztikus. Már két nyár után teljesen megváltozott az eredeti növényzet.

Az igazán nagy meglepetés azonban az volt, hogy a látszólag sivár pusztaság sokkal gazdagabb volt fajokban, mint az észak felé nyomuló erdőségek. A vizsgálatok alapján a hőmérséklet emelkedésével rohamosan csökken a terület biológiai sokfélesége. Az őshonos növényfajok gyorsabban pusztulnak ki, mint ahogyan az újak betelepednek. A tundra gazdagságát és különlegességét pedig csak most, hogy eltűnőben van, kezdik felfedezni.

Legutóbb, amikor alaposabban megvizsgáltak három apró növényfajt, egészen pontosan daravirágokat, kiderült, hogy olyan nagy genetikai változatossággal rendelkeznek, hogy valójában nem is három, hanem több faj képviselői. Hogy ez így van-e más sarkvidéki fajoknál is, valószínűleg már soha nem tudjuk meg.

A kopár terület élõvilága gazdagabb, mint az elõrenyomuló erdõké