Másfél éve viszont az a gond, hogy túlontúl sok eső esik. A nemrég még kiszáradással fenyegető Balatonban újabban annyi a víz, hogy időről időre engedni kell a tóból. A zsilipek megnyitása nélkül a déli parti települések alacsonyabban fekvő részei víz alá kerülnének.

A Balaton viszonylag kedvező helyzetben van, hiszen túlcsordulása ellen ott a Sió. Ellenben a mélyen fekvő szántóföldekkel nem nagyon tudunk mit kezdeni. Szivatytyúznak, árkokat kotornak, csatornákat tisztítanak, de ez nem több mint tüneti kezelés. Csupán a legsürgősebb vészelhárításra jut a katasztrófakeretekből, de a fejlesztések nem érnek össze, belvízvédelmi rendszerről nem lehet beszélni.

Szakmai berkekben mondják, hogy szárazság idején árvízre kell készülni, árvíz idején szárazságra.
E logika mentén szárazabb időszakban a gátak erősítésére, a csatornák tisztítására, a vízügyi műtárgyak felújítására kellene pénz. A csapadékosabb időszakokban pedig a víztározásra, hogy egy újabb aszályos évben legyen miből öntözni. Az ilyen tervszerű gondolkodás azonban nem ránk jellemző: mi mindig csak akkor költünk - de olyankor aztán bőven -, ha nyakunkon a víz.