"A házigazdák szívüket, lelküket, mosolyukat beleadták" - dicsérte meg a torinói téli játékokat a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Jacques Rogge is, aki belgaként, ha lett volna rá oka, biztosan nem takarékoskodott volna az itáliaiakkal szembeni kritikákkal. "Olaszország legjobb arcát mutatta meg: kreativitását, a minőségre és a részletekre való odafigyelését, technológiai színvonalát, a lakosság lelkes részvételét" - fogalmazott az olasz államfő, Carlo Azeglio Ciampi is, aki máris lovaggá ütötte az összesen tizenegy érmet szerző olasz versenyzőket. Teljes az elégedettség; olyannyira, hogy Itália a torinói siker szárnyain biztos a 2016-os nyári olimpia rendezésének elnyerésében is. Azt is figyelembe véve pozitív a torinói mérleg, hogy néhány nappal a játékok kezdete előtt a város pénzhiány miatt siránkozott, a külföldi sajtó teljes káoszról írt, és a versenyekre eleinte a jegyek fele fogyott csak el. Végül valóban olasz csoda történt, hiszen az ünnepélyes megnyitó előtt csupán hatszázezer belépő kelt el, ám végül összesen mintegy kilencszázezret értékesítettek, ami hetvenmillió eurót meghaladó bevételt jelent. A teljes költség - infrastruktúra, szervezés és sportlétesítmények - 3,5 milliárdot kóstál; az olimpia két hete alatt 1,5 millió olasz és külföldi turista érkezett Torinóba.

"A város megfelelt a kihívásnak" - nyugtázta Sergio Chiamparino polgármester, aki a sokáig kétkedőkre emlékeztetett. Arra, hogy még a római kormány sem hitt az olimpia sikerében (Silvio Berlusconi miniszterelnök a megnyitóra el sem ment, a záróünnepségre bezzeg igen, de ott kifütyülték), ezért aztán 60 millió euróval megnyirbálta a játékok költségvetését, és a kezdetben szűkmarkú szponzorok is fölébredtek menet közben. Még az unalmasnak kikiáltott curlingversenyeket is tömegek tekintették meg; többen, mint az AS Roma-Lazio futballrangadót és a San Remó-i dalfesztivált. Végül a cégek sorban álltak a pár másodperces reklámokért, a város emblematikus cége, a Fiat elnöksége a versenyzőkkel evett az olimpiai menzán. Nem volt panasz a biztonságra, nem akadt kiemelkedő szervezési probléma (leszámítva az alkalmankénti rossz időt, továbbá az orosz csapat tagjainak kifogásait az olimpiai falu éttermének szerintük túl szűkre mért adagjai miatt.) Az oroszok a televíziót, az olasz síelők a szobabiciklit hiányolták szobáikból. Az osztrákok meghurcoltatásán túl doppingbotrány sem borzolta a kedélyeket, a globalizációellenes tiltakozók is kedvüket vesztették idővel; a torinói nagysebességű vasút ellen tüntetők pedig elmentek jégkorongmeccset nézni.

Azért nem volt minden tökéletes: az olimpiára átadott szupermetróra a torinói lakosok még nem szállhattak fel, de a kastélytéren tartott eredményhirdetések tomboló tömeg előtt zajlottak. Végül boldogok voltak a jegyüzérek is: a kezdetben 3 eurós curlingjegyeket a döntőkre 30 euróra tornászták fel.