A kártya sáros, valószínűleg többször megtaposták már, ezért a felirat itt-ott már kivehetetlenné karcolódott, de a címer még sérülésmentes. Kisilabizálja, hogy nagy munkabírású, szerény életet élő fiatalokat keres országgyűlési képviselőjelöltnek a Magyar Királyság Pártja. A legkisebbik fiú szíve megdobban, hiszen a fantomképben egyből magára ismer, másrészt már az a szó is, hogy monarchia, drazsé módjára olvad szét a nyelvén. A fele királyság elnyeréséért egyelőre pedig még a cukrot sem kell szétválogatni a sótól, nem kell legyőzni a sárkányt, csupán a megadott postafiókra kell elküldeni egy kézzel írott jelentkezőlevelet. A legkisebbik fiú tehát rögvest tollat ragad, s azonmód megírja, hogy ő kispénzű ugyan, ám annál nagyobb gondolatokkal bír az ország jövőjével kapcsolatban, s azért itt és most tenni akar, méghozzá visszavonhatatlanul. Egy kisebb kiadó korrektoraként mutatkozik be, de ezt is csak az álcázás végett.

Postafordultával már kezében tartja a megbízólevelét, hogy azzal az általa választott kerületben rögvest megkezdhesse gyűjteni az induláshoz szükséges 750 kopogtatócédulát. A levél tartalmaz még egy az Országos Választási Iroda által kiadott útmutatót az egyéni választókerületi jelölt bejelentésével kapcsolatban, a képviselőjelölt személyi lapját, illetve az egyéni képviselőjelölt bejelentkezéséhez szükséges ívet. Ez utóbbiakat egy fényképpel és részletes önéletrajzzal kellene visszaküldeni a már ismert postafiókra. S még azt is tanácsolják, hogy a választókerület önkormányzati jegyzőjét is keresse fel az ajánlószelvények összegyűjtésének megkezdése előtt.

A legkisebbik fiú az ötödik kerületet választja, hiszen elvileg itt dolgozhat legközelebb kitűzött céljához, az Országházhoz. Hétfő délelőtt van, az ég is ragyog, mintha a természet is royalista lenne erre a pár órára.

Az, hogy a pártról nemigen hallottak, nem lepi meg a legkisebb fiút, de nem is tántorítja el. Már régóta elkészült a választói program: sem Gyurcsányt, sem Orbánt nem támogatja, mihamarabb királyt választunk, lehetőleg a Duna jegén. Ez utóbbi lehet akár Árpád-házi, akár Jagelló, de nem zárkózunk el sem az Anjouktól sem a Habsburgoktól. Mindegy, csak királyvér legyen.

Egy harmadik emeleti lakásból a csengetés után Pepe, a tacskó rohan ki. A leendő képviselőjelölt ezután már hiába ecseteli a monarchia előnyeit, javarészt a kotorékeb becserkészésével tölti fenséges idejét. A lépcsőház aljában megtalálja, és vissza is viszi gazdájához. De jutalma sajnos nem a kopogtatócédula. Sebaj, indul tovább.

Középkorú asszony, érdeklődő tekintet.

- Nekünk az nem kell! - mondja ellentmondás tnem tűrő hangon, miután végighallgatta a programot. A királyi többesnek viszont ennek ellenére örvend a legkisebbik fiú: lám, a monarchia visszfénye mégiscsak ott csillog valahol a lelkünk mélyén.

Délutánra már látja, hogy ez így nem jön össze. A legtöbben már leadták a szelvényeiket, mindössze két nyugdíjas nénit talál, akik még nem, ők viszont nem akarnak szavazni. Még a királyra sem, pedig az angol uralkodóház mindennapjaival tisztában vannak, Dianát is megkönnyezték.

Mivel a levélben leírtak szerint segítőket is igénybe vehet, a legkisebbik fiú már másodmagával folytatja a népszerűsítést egy második kerületi nagyáruház előtt. A megszólított férfi épp a kapagépeket nézegeti, amikor rákérdeznek: szeretne-e királyt?

- Mi a f..nak, b...d meg? Hogy arra is költsünk?

- De hát lenne udvartartás, hercegek, grófok, udvari bolond...

- Itt már az Úristen sem segít, akkor meg minek a parádé? - legyint a férfi, akiről kiderül, 58 hektáros földjén gazdálkodik, valahol Besenyőtelken. Fűnyírót venne, bár az is lehet, hogy néhány birka is megteszi majd: azok is legelnek épp eleget. Kecskét e célra semmiképp ne vegyünk, árulja el, mert az még a gyümölcsfára is felmászik egy kis zöldért.

Idősebb házaspárt is megállítanak. Ők egy békásmegyeri panelból menekültek ki vidékre, Erdőkertesre. Az asszony egy bank alkalmazottja volt, amíg az bele nem olvadt egy nagyobb fiókba. Azóta munkát keres, de mivel már elég idős, senkinek sem kell.

- Üres kasszával még egy király sem tehet semmit - mondják.

- Mégsem lehet olyan üres az a kassza, ha szolgálati autóra futja belőle - mondja a legkisebbik fiú segítője.

- Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Miért ne csinálná ezt a király is?

- De egy koronás embert könnyebb elzavarni. Adott esetben pedig le is lehet fejezni. Volt már rá példa.

Ez már nekik is tetszik. Rövid eszmecsere arról, hogy kiken lehetne még alkalmazni a módszert. Ha már lúd, legyen kövér. Később egy büféslányt próbálnak meggyőzni, hogy álljon be a pártba, de ő már eltépte az ajánlószelvényét. Egyetlen tetű nagy pártra sem akar szavazni, a kisebbek pedig egy idő után úgyis odadörgölődznek a nagyokhoz. Ördögi kör ez még a királyoknak is. Egy fiatal pár hölgytagja pedig csak azzal a feltétellel szavazna a pártra, ha írásba adják, hogy ő lesz a királynő.

A legkisebbik fiú végül egyetlen kopogtatócédula nélkül indul haza. Batyujában a sosemvolt félkirályság mellett ott a hamuban sült tanácstalanság is: vagy ő bolondult meg, vagy tényleg már csak a reklámokban buzog a kék, nemesi vér?

Ui.: Az ötödik kerületi nyugdíjas néni egy idő után ideadta volna az ajánlószelvényt, ám azt, a szerkesztővel való egyeztetés értelmében, már nem vettem át. A játék ugyanis akkor már törvénysértésbe fordult volna át.