Ami a színvonalát illeti: vegyes. Kapitány Iván második rendezése jó például a tömegjeleneteknél - ezekben a szituációkban jött csak ki az alkotók abszurd humora. Kaszás Attila kifejezetten vicces, ő volt az egyetlen, aki színészileg hitelesen meg tudta oldani, hogy egy komplett, ám szeretnivaló idióta. Nagyon rossz a film narratív része és az ezt kivitelező Fenyő Iván, akit elnézve kezdem érteni, miért is vágták ki a Bőrnyakúakból. A szerepek többsége egyébként egyáltalán nincs megírva, pedig legalább öten jegyzik a forgatókönyvet.

A hét többi bemutatója vegyesen teljesített. A sikeresek: a Meryl Streepet szerepeltető értelmiségi giccsparádé, az Első a szerelem helyezése kissé meglepő, viszont a hosszú idők óta a legjobb gyerekfilm, a Nanny McPhee - A varázsdada erős indulása megérdemelt. A Yamakasi című francia akciófilm folytatása, az Utcai szamurájok (1920 néző) nagyon nagy égés. Kérdés, hogy miért van még Magyarországon olyan forgalmazó és moziüzemeltető, aki vállalja, hogy "kereskedelmi tévés B kategóriás" minőséggel terrorizálja a közízlést.

Sajnos a toplista közelébe sem került az Oscarra jelölt Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel című kamaradráma (1357 néző). Az igaz történetből írt mű a müncheni Fehér rózsa csoport tragédiáját dolgozza fel Sophie utolsó napjainak szemszögéből. A hátborzongatóan drámai jelenetek annak tudatában még súlyosabbá teszik a művet, hogy a film nagyrészt eredeti kihallgatási és bírósági jegyzőkönyveken alapul, amelyeket Marc Rothemund rendező a (kelet)berlini levéltárban kutatott fel több év alatt. Drukkolok a Sophie Schollnak és bízom az arthálózatban, hogy sokáig műsoron tartja majd ezt a gyöngyszemet.