Most Putyin (a magyar és a cseh úttal ez volt az ő belpolitikai szándéka) megmutathatja népének, hogy ebből is "visszaszerzett" egy kicsit. Nem úgy, persze. Sőt: nagyon is új módon. És voltaképpen egyetlenegy feltétele van az oroszok barátságának - az, hogy a partner ne akarjon a múlt miatt oroszellenes lenni. Medgyessy érdeme, és Gyurcsány jól kamatoztatta, hogy Magyarország elsőként használta ki ezt az új orosz esélyt. Lehetővé téve Moszkvának, hogy Budapest által bizonyíthasson: hasznos ő a kibővült Európának is. Ez volt Putyin külpolitikai szándéka.

S mivel teljesülhetett, az orosz elnök nagyvonalú ajánlatokat és gesztusokat hozott. Tudatában annak is, hogy ezzel Gyurcsány újraválasztási kampányát erősíti, Orbánéval szemben. Ez nem volt Putyin közvetlen szándéka. De összehasonlítva az Orbán-kormány oroszpolitikáját a Medgyessy-Gyurcsányéval, nem érthetetlen, hogy hagyta látszani, hova teszi le a garast. Sok garast. Ha a mostani tervek csak egy része megvalósul, akkor is eurómilliárdokat kereshetünk, keleti és uniós pozíciókat nyerve.

Szép. Attól szép, hogy reális. Híd, közvetítő, tanácsadó, prókátor ugyanis Budapest nem lesz a Nyugat és Moszkva között, mindkettő köszöni, megvan nélkülünk. De Magyarország mindkettőnek hasznos lehet, földrajzi helye, vígan vagy búval szerzett történelmi ismeretei, nyugatisága mellett meglévő "orosztudása" révén. Gyurcsány ráérzett az orosz mentalitás egyik kulcselemére: ha tiszteled, ő szeretni fog. Ha korrekt vagy, ő nagyvonalú. Ha hagyod kissé sajátosnak lenni, magától lesz nyugatosabb, és kiderül: mintha jobban szeretne adni, mint kapni. Persze: nem naiv. Putyin többször utalt arra, hogy minőségi áruk, színvonalas szolgáltatások előtt nyitja meg az orosz piacot, és elvárja, hogy az orosz tőke és áru előtt se ereszkedjen fölösleges sorompó. Korrekt? Harasó.

De vajon nem trójai falovat keres Moszkva, lekenyerezéssel próbálva pozíciót szerezni? Putyin értésre adta, hogy ezek az idők elmúltak, különben is: Budapest még Prágával szorozva is kicsi falónak, hintalónak is. Moszkva belátja - az elnök most kimondta -, hogy az EU-tag Magyarország épp attól hasznos neki, hogy jó EU-tag, és lám: pont ezzel segít az orosz-EU és az orosz-NATO kapcsolatnak. A kül- és belpolitikai szándék mellett e szempont döntött mellettünk Putyin útitervében. Talán ez volt a döntő tényező.

Azért, mert Putyin Oroszországa - átmenetének összes zavara, demokráciájának minden (súlyos!) hiányossága ellenére - modernizációra törekszik. És a modern oroszul is régóta nyugatost jelent. Putyin tudja: minden más, sajátosnak remélt vagy mondott, erőltetett orosz erősödési-modernizációs törekvés kudarcot vallott, Rettenetes Ivántól Borisz Jelcinig. Putyin döntött az irányról: tényleg a nyugati úton akar haladni, csak ez ne járjon országa szétzüllésével, lesüllyedésével. Elfogadható feltétel? Más kérdés, hogy - szerintem legalábbis - talán túl sokat tesz a rendért és túl keveset a szabadságért, és ő dönt az arányról.

A nyugati irányba tekintve és haladva Putyin Magyarországot is föltette a térképére, méretarányosan persze. Moszkva jelezte: jól járunk, ha jól jövünk neki. Ha sikerül, nem ő szerzett meg bennünket, hanem mi szereztünk magunknak még egy nagyhatalmat. Arányosan persze, de így is harasó.