A tizennegyedik tárgyalási nappal folytatódott szerdán az iraki fővárosban Szaddám Huszein volt iraki elnök és társai büntetőpere, majd a pert - valamivel több mint négyórás tárgyalás után -március 12-éig elnapolták.

A tárgyaláson a vád sorompóba szólította utolsó hét tanúját, megjelent az összes vádlott és Halíl ad-Dulaimi vezető védő kivételével valamennyi ügyvéd.

Irak egykori diktátora és hét vádlott-társa ellen az a vád, hogy a Szaddám Huszein ellen 1982 júliusában megkísérelt merénylet megtorlásaként csaknem másfélszáz embert ölettek meg a támadás helyszínének, Dudzsaíl síita városkának a lakói közül. A vád igyekszik bebizonyítani, hogy a kínzásokat és kivégzéseket a rezsim vezetői rendelték el, s hogy felrajzolható egy parancsnoki lánc, amelynek egyik végpontján a volt diktátor helyezkedik el.

Dzsaafar el-Muszávi ügyész a tárgyaláson bemutatott egy levelet, amelyben Szaddám Huszein kegyelmet ad a merényletben való részvételért halálra ítélt 148 dudzsaíli közül kettőnek. 1987 áprilisában a rezsim rettegett biztonsági szolgálatának egyik vezetője azzal a kéréssel fordult a köztársaság elnöki hivatalához, hogy kegyelmezzenek meg két halálraítéltnek, akiket egyébként egy adminisztratív hiba folytán előzőleg szabadon bocsátottak.

A levélben említett két ember egy akkor 63 éves és egy 50 éves családfő, akik közül az idősebbnek három fiát kivégezték a merényletben való érintettsége miatt, egy negyediket pedig még az akció napján megöltek. A fiatalabb halálraítéltnek az egyik fiát szintén kivégezték a dudzsaíli merénylet után, egy másik fia pedig eltűnt.

"Kérjük önt, emberbaráti gesztusként kegyelmezzen meg nekik, mivel e két ember már öreg, ráadásul több gyereküket is kivégezték" - írta a Muhábarát tisztségviselője. 1987. április 19-én kelt válaszlevelében Szaddám Huszein azt írta, kegyelmet ad mindkét embernek, "hiszen, ha a sors megkegyelmezett nekik, én sem leszek szigorúbb".

Az ügyészség utolsó tanúi Szaadún Sakír, aki a merényletkísérlet idején Szaddám Huszein belügyminisztere, valamint hat dudzsaíli lakos voltak. Vallomásuk meghallgatása után a pert március 12-éig elnapolták. Szünet következik tehát a tavaly októberben kezdődött perben, amely alatt a bírák arról tanácskoznak, pontosan mi róható az egyes vádlottak terhére.

Szaddám Huszein a tárgyalás berekesztése előtt jelezte a bírónak, hogy szólni kíván. Miután a tárgyalást levezető jogász erre engedélyt adott, a volt diktátor előadta, hogy ő volt az, aki elrendelte az életére törő - utóbb kivégzett - síiták perbe fogását, s ő adott utasítást a merénylők földjeinek elkobzására, a dudzsaíli gyümölcsösök feldúlására. Mint mondta, amit tett, nem bűncselekmény.

"Hol itt a bűntett?" - tette föl a kérdést bíráinak a volt elnök. Bűnnek számít az, ha bíróság elé állítunk valakit, aki tüzet nyitott egy államfőre? - kérdezte, majd így folytatta: "Egy államfő áll önök előtt. Folytassák le ellene a bűnvádi eljárást, a többieket pedig engedjék el." Azzal érvelt, hogy államfőként ő adta ki az utasításokat, vádlott-társai csak teljesítették azokat.

"Én írtam alá a rendeletet - mondta. - Én Szaddám Huszein vagyok. Akkoriban az én kezemben volt az irányítás, és nem szokásom másra hárítani a felelősséget."

(forrás: MTI)