(Bocsánat, és itt hosszú zárójelezés következik. A Magyar Turizmus Rt. nem is erté már, hanem zéerté, zrt., azaz zártkörűen műkődő részvénytársaság. Megszűntek az rt.-k. Hogyha arra gondolok, hogy néhány héttel ezelőtt egyszer csak megjelent egy törvénymódosítás, amely után nincsen több erté, csak zéerté vagy enyerté, akkor 1. legszívesebben összecsomagolnék, és megcéloznám Hegyeshalomot vagy akár a román zöldhatárt disszidálás céljából, 2. összetekert Magyar Közlönnyel verném a fejét annak, aki ezt kitalálta. Ha évszázadokon át jó volt az a kurva rt., akkor most már mér' nem jó? Miért kell belebarmolni abba a szerencsétlen magyar nyelvbe? Hogy meg lehessen különböztetni a háromtucatnyi tőzsdei céget? Miért nem lehet jogilag precízen megkülönböztetni anélkül, hogy egy régóta használt, a nyelvben már kényelmesen elhelyezkedett rövidítés megmaradjon? Mert így tényleg arra bír csak gondolni a keserves életű káeurópai, hogy ez megint csak kib...ból van így, hogy be kelljen csengetni némi illetékeket a névmódosítások után.)

Szóval a két szalvétás, elmebeteg biciklistával és dr. Kolber tárca nélküli obskúrus haver országnépszerűsítő hozzászólásával induló turistacsalogató országimázskiadvány kapcsán számos kérdés tolul az egyszerű ember fejébe:

1. Kinek áll ez érdekében?

2. Miért van szalvéta a biciklisták nyakában?

3. Ki az a dr. Kolber?

E három kérdés közül csak az utolsóra tudjuk a választ: a régiók fejlesztéséért felelős tárca nélküli.

Egyébként a montenbájkosok gasztronómiai kompetenciájáról hosszan tudna nyilatkozni a fertőrákosi Ráspi étterem gasztrosámán tulajdonosa. Hiába viszi ugyanis az ország talán legeredetibb, legigényesebb vendéglőjét, hiába kínálja ő ottan saját szedésű szarvasgombáját és a földkerekség legjobb zweigeltjét, a Fertő körül tekerő izzadt montenbájkosok sült krumplit és sört akarnak.

Na de, mi lehet a Nagy Ízutazás 2006 országimázsötlet? Hát hogy a bor és a gasztronómia éve volna a Magyar Turizmus Rt. szerint, és ezt kellene a fejekbe beleverni valahogy. A bor és gasztronómia évéhez leginkább bor és gasztronómia kellene persze, és az előzővel még csak-csak megvolnánk, de aki azt gondolja, hogy az utóbbiban komoly turistacsalogató potenciál lapulna, az menjen ki, mondjuk a messzi Bécsbe, és az első útjába eső vendéglőben kérjen egy marhahúslevest. Gasztronómia nem attól lesz, ugye, hogy ilyen-olyan évet hirdetünk, bár ártani éppen nem árt neki, hanem ez egy finom, bonyolult gazdasági-kulturális építmény, amelyhez itthon számos dolog hiányzik sajnos, legfőképpen megfelelő minőségű alapanyag és tradíció, bár mi valamiért a vendéglátásról is hajlamosak vagyunk azt gondolni, minden jól látható kudarc ellenére, hogy genetikailag értünk hozzá. (Lásd: a világ legokosabb, legkreatívabb, leggyorsabb, legügyesebb nemzete.)

A Nagy Ízutazás 2006 program egyik legnagyobbszabásúbb akciója, hogy a Torkos csütörtök néphagyományát újjáélesztendő némi állami pénzt vág 500 magyar étteremhez, és holnap, azaz március 2-án, csütörtökön féláron (vagy ahogy a kommunikációs szakemberek fogalmaznak: 50% kedvezménnyel) lehet enni ezeken a helyeken. A nagyizutazas2006.hu weboldalon végig is néztem a vendéglők listáját, a magyar gasztronómiai romkultúra egyik bástyája, a fent említett Ráspi természetesen nincs benne, de ez nem volna baj. Van benne viszont legalább két tucat olyan étterem (valószínűleg legalább tízszer két tucat, de énnekem az 500 közül csak kéttucatnyival volt keserű személyes tapasztalatom), amelyet egy európai gasztrokulturális középhatalom sosem tűrne meg a földjén, rendőrséggel záratná be, falait leromboltatná, helyét sóval bevetetné.

Montenbájkosoknak persze ez is jó lesz.

www.nol.hu/szerda