Azóta ott tartja fogva az amerikai hadsereg. Ezekkel a "Gitmóból" (a támaszpont beceneve) feladható magánlevelekkel, illetve a Vöröskereszten keresztül tartja a kapcsolatot az Afganisztánban maradt családdal. A levelek némelyikén több sor feketével át van húzva. A katonai cenzúra nem tűri, ha a fogoly eltér a sematikus családi tárgyaktól.

A pastu férfi, akinek most boltja van a falu bazársorán, több levelet is felolvas raboskodó fivérétől. Egyhangúak. Minden rendben van, az egészsége jó, a legjobbakat kívánja a családnak, és arra kéri testvérét, viselje gondját feleségének és három gyerekének. A fogoly profilja pont illik a tálibok személyleírására. Pastu származású, két hónapig részt vett a szovjetek elleni szent harcban, a pakisztáni-afgán határon tanított, majd a tálibok hatalma idején visszatért Afganisztánba. A boltos azonban állítja, testvére sosem volt tálib harcos, sőt...

A család 25 éve költözött Pakisztánba, amikor a szovjetek fel akarták osztani siberghani földjüket, és a farmerek ellenük fordultak. A testvér az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által afgánoknak fenntartott iskolában tanított természettudományt. A tálib uralom alatt azért tért vissza Afganisztánba, mert megtudta, hogy a család földjét ismét veszély fenyegeti: a tálibok jóváhagyása mellett történik a föld felaprózása. Amikor ezt szóvá tette a helyi vezetőknek, hét hónapra letartóztatták, szabadulása után pedig arra kötelezték, hogy ne hagyja el Afganisztánt.

A férfi szerint egyébként személyes bosszú és földvita áll testvére elfogása mögött. Fivérét négy hónappal a tálibok bukása után tartóztatta le az afgán titkosszolgálat Mazari-Sarifban, majd átadták az amerikaiaknak, és Bagramban tartották fogva. A férfi állítása szerint az afgán titkosszolgálat azt ajánlotta: 100 ezer dollárért cserébe elengedik a testvérét. A család szerint a titkosszolgálat akkori regionális főnöke - most helyettese - áll a letartóztatás mögött, hiszen ő már korábban rátette a kezét a testvér földjére. Az amerikaiak az afgán titkosszolgálat információira támaszkodva tartóztatták le a testvérét.

A fenti történettől függetlenül a földkérdés a mai napig biztonsági problémák forrása. A különböző rendszerek alatt mindenféle dokumentumot be lehetett szerezni, hogy bizonyítsa tulajdonjogát, a bíróságok pedig döntésképtelenül állnak az ügyek előtt: melyik rendszerben született igazolást fogadják el? Mindezt még súlyosbítják a nemzetiségi ellentétek. A pastuk számára jó nyolcvan évvel ezelőtt ebben a régióban sajátított ki földet a király. Mondani sem kell, az előbb említett titkosszolgálati vezető üzbég.

A család már felvette a kapcsolatot a Human Rights Watch emberjogi szervezettel és a kabuli kormány által létrehozott megbékélési bizottsággal, mely eddig hét afgán kiszabadulását érte el, igaz, a bagrami amerikai támaszpontról. Nyolc levél, és körülbelül húsz vöröskeresztes üzenet - ennyit kapott fivérétől a férfi. Mellesleg azon kevesek közé tartozik, aki hajlandó beszélni fogva tartott családtagjáról. Szavaiból nem tűnik ki gyűlölet az amerikaiakkal szemben: - Huszonöt éve vagyunk menekültek, békét akarunk. Mindenkit szívesen látunk, aki segít ebben - mondja az amerikaiak afganisztáni jelenlétéről.

Egy fogoly Guantánamón